Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár Zoltán: Sola Gratia - avagy a második kezdet motívuma az Ószövetségben. Néhány nehezen érthető ószövetségi történet biblika-teológiai összefüggései
Kustár Zoltán a nép megszomorodása (14,39) és őszinte bűnbánata (14,40), Isten hajthatatlan marad: a Mózes tiltakozása ellenére is megindított „első honfoglalás” csúfos kudarcba fullad (14,44-45). A történet jelenlegi összefüggésében a kérdés ismét nem az, hogy Isten igazságos volt-e, amikor a hitetlen, de bűnbánó nemzedéket megfosztotta az ígéret földjétől, hanem az, hogy a későbbi, Józsué vezette nemzedék mivel érdemelte ki ezt, illetve bármely később, Kánaán földjén élő nemzedék valóban nagyobb és több hittel, bizalommal rendelkezett-e? A válasz természetesen az, hogy nem. A történet parallelje, a Józs 2 legalábbis semmivel sem állítja, hogy az ország ismételt kikémlelését a nép nagyobb hittel fogadta volna, mint Mózes idejében. Sőt, Józsué mintha egyenesen a 4Móz 14-ben leírt események tanulságaira reagálva járt volna el: tizenkét kém helyett ő csak kettőt küld ki - annyit, amennyi annak idején biztató hírt hozott, azokat is - saját népe előtt is! - titokban (Józs 2,1), s a jelentésüket is, úgy tűnik, valójában egyedül ő hallgatja meg, mintha nem akarná megkockáztatni annak esetleg nem kívánt hatását (2,22—23).6 A jó hír így neki, a hadvezérnek ad biztatást és bátorítást, de nem a nép egészének. Összességében persze Józsué könyve Józsué nemzedékének hitét és engedelmességét igyekszik kiemelni, sőt ezeket a sikeres honfoglalás legfőbb előfeltételeként mutatja be az ismét hazátlan és bizonyára csüggeteg olvasóinak.7 Ám ezzel együtt is a 4Móz 14 és a Józs 2 együttesen ismét az első, sikertelen kezdet és a második, Isten megmagyarázhatatlan kegyelméből sikerre jutó kezdet motívumát mutatja, amikor az első történet a minden nemzedék esetében jogosan elvárható isteni reakciót szemlélteti, egy történeti eseményben megjelenítve ezt az elméleti alternatívát a csak Isten kegyelmével magyarázható, a történelemben végül mégis realizálódott „sikertörténettel” szemben. S végül Saul király története (lSám 8-31) szintén a nehezen érthető, sőt „igazságtalannak” tartott bibliai sorsok sorát szaporítja. Az Isten által kiválasztott, rátermett és szerény ifjú sikeres király lesz, aki sokáig eredményesen veszi fel a harcot a filiszteusokkal (vő. lSám 9,16). Ám sorsa hamarosan a görög tragédiákba illő fordulatot vesz,8 aminek a bibliai beszámoló szerint két oka van: egyrészt a csata előtt egyszer ő mutatja be az áldozatot Sámuel helyett (lSám 13), majd az Amálék elleni csata után akar félretenni magának a zsákmányból (lSám 15). Az olvasó azonban nehezen érti, hogy mindez - még beteges féltékenységét és a Dávid elleni ármánykodását is figyelembe véve - miért elég a király bukásához, holott Izráel későbbi királyai sokkal súlyosabb bűnök esetében is elkerülték a hasonló tragédiát. A kontraszt különösen is éles, ha tetteit a helyére állított Dávid tetteivel hason6 A két szakasz közötti parallelekre már Nádasi is felhívja a figyelmet, lásd Nádasi: Józsué, 279-280. 7 A Deuteronomista Történeti Műhöz mint tágabb irodalmi kontextushoz és annak datálásához lásd Rózsa: Az Ószövetség keletkezése 1,297-316. 8 így már von Rád: Az Ószövetség teológiája I, 258, majd részletesen Czövek: Hogyan segíthet Arisztotelész Saul történetét értelmezni? Poétikai esettanulmány. 20 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2014 | 1
