Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár Zoltán: Sola Gratia - avagy a második kezdet motívuma az Ószövetségben. Néhány nehezen érthető ószövetségi történet biblika-teológiai összefüggései
Sola Gratia - avagy a második kezdet motívuma az Ószövetségben lítjuk össze. Saul vétkei valóban annyival súlyosabban lettek volna Dávid bűneinél, hogy ő elvettetéssel (lSám 15) és családja teljes pusztulásával (lSám 31) fizessen,9 Dávid viszont kiérdemelje egy örök dinasztia ígéretét (2Sám 7)? A Saul-Dávid történetek egy korai stádiumában az állami propaganda eszközével e kétségek talán még elnyomhatóak is lehettek. Ám az ország kettészakadása után, de legkésőbb a Deuteronomista Történeti Mű szintjén az olvasótól már aligha elvárható, hogy elfogadja: Egy elkapkodott áldozat vagy a zsákmány megdézsmálása súlyosabb bűn Isten szemében, mint amit Dávid mondjuk Betsabé elcsábításával, azaz a felebarát feleségének megkívánásával, a házasságtöréssel és férjének meggyilkoltatásával, azaz a tíz parancsolatból legalább három egyidejű megszegésével elkövetett. Ám ha az előző történetek fényében értelmezzük Saul szomorú sorsát, feloldódnak a morális és logikai ellentmondások.10 Hiszen az elbeszélések valójában nem Saulról, hanem végig Dávidról szólnak,11 és a szükségszerűen kudarcra ítélt első kezdet fényében a sikerre futó második kezdet természetellenes sikerének okait egyedül Isten kegyelmes megtartatásában adja meg. Egyetlen ember és egyetlen család sem alkalmas önmagában Isten akaratának megvalósítására. Egyetlen dinasztia sem jobb a másiknál, és ha Isten a maga igazságához mérten ítélné meg mindet, mindegyik, igen a Dávidé is Saul sorsára kellett volna, hogy jusson. Hányszor megtörténhetett volna ez! Hányszor elbukhatott volna Dávid az egymást érő lázadások során, és kész csoda az is, hogy Salamon elkerülte idősebb fivéreinek tragédiáját. Saul sorsa reális, sőt az isteni igazságosság mértéke szerint szükségszerű alternatíváját jeleníti meg Dávid és háza népe sorsának. így a kérdés már itt sem az, hogy miért bukott el Saul, hanem az, hogy Dávid háza miért nem veszett oda. A kérdés nem az, hogy miért veszett ki Saul háza népe, hanem az, hogy Isten miért ajándékozta meg Dávid házát - teljesen érdemtelenül - az örök dinasztia ígéretével, és miért tartotta meg fiait Jeruzsálem trónján egészen a babiloni fogságig. A válasz itt is ugyanaz, mint az előző történetekben. Azért, mert Isten irgalma nagyobb az igazságánál. Az első sikertelen és a második, immár sikeres kezdet motívuma ezúttal is a második kezdet emberi résztvevőinek örök alkalmatlanságát, ugyanakkor Isten felfoghatatlan és kiérdemelhetetlen kegyelmét hivatott teológiailag - a kor elbeszélői nyelvezetének eszközkészletével - kifejezésre juttatni. A fentebb ismertetett történeteket nem csak véres részletei és teológiai értékelésük nehézségei kapcsolják egybe. Valamennyi történet az emberiség, majd a zsidó nép történetének jelentős eseményéhez, az üdvtörténet egy-egy fordulópontjához kapcsolódik, és mindegyik egy első, sikertelen és tragikus változatát jeleníti meg a későbbi, a történelemben végül realizálódott korszaknak. A fenti történetek mindegyike egy első, sikertelen, Isten ítéletével lezárt „ugrási kísérlet” leírása, amelyet egy második, immár sikeres, Isten - egyébként jogos - ítélő köz9 Amit részben éppen Dávid (!) hajtott végre, lásd 2Sám 21. 10 Ezekhez lásd például Brueggemann: Az Ószövetség teológiája, 457-462. 11 így már von Rád: Az Ószövetség teológiája 1,260. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2014 | 1 21
