Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Karasszon István: Vallásreformok az ókori Keleten
Karasszon István ta, s kívánta megerősíteni. Jól láthatta azt is, hogy ebbe az irányba akkor halad jól, ha egyáltalán nem is ragaszkodik Marduk személyéhez, hanem inkább egy másik istenséget tesz meg ez átfogó transzcendencia letéteményesévé. Hogy éppen Szín istent választotta ki - nos, ennyi lehet az ő személyes döntése. Abszolút logikus, hogy a régebbi fővárost hanyagolja, s tulajdonképpen az lett volna logikus, ha új fővárost keres - de erre bizonnyal nem maradt ideje! S ami még a párhuzamok alapján szintén elvárható: menetrendszerűen érkezett meg a konfliktus az uralkodó vallás képviselőivel, a Marduk-papsággal. Ezt már Ehnatonnál is így láttuk! - Hogy mi lett volna mindennek következménye, ha Kürosz meg nem jelenik a színtéren, azt történész nem kérdezi meg; válasz erre nincs! Annyi bizonyos, hogy Nabunaid számlájára írható: nem látta meg időben a külpolitikai veszedelmet, hiszen nem is élt a fővárosban, s nem foglalkozott a birodalmi adminisztrációval. A reform ezúttal is sikertelennek bizonyult. Nem hallgathatjuk el természetesen az sem, hogy Izraelben többször is volt kultuszreform; természetes, ha N. Na’aman úgy gondolja, érdemes a párhuzamokat áttekinteni!11 „Jósiás reformját újra át kell, gondoljuk a vallást megújító királyok hátterén. Tervének megfelelő értékeléséhez idézzük emlékezetünkbe, hogy a VII. században Júda fővárosa, Jeruzsálem, tízszer nagyobb volt, és sokkal fontosabb is, mint bármely más város, temploma pedig fontosabb státusszal bírt, mint a királyság bármely más kultuszhelye. Nem tudjuk, hány kultuszhely volt - talán kevés volt, nem is voltak nagyok, s ezért nem találták meg őket az ásatások során.”12 Naaman ezekkel a sorokkal ugyanakkor egy alapvető különbséget is említ: Jósiás nem alapított új fővárost, nem épített új templomot - ami a fenti kultuszreformok esetében mindig előfordult! Templom - főváros - birodalom - vallás, mind összetartozó dolog az ókori Kelet gondolkodásában. Igaz ugyan, hogy a konstatált különbség fakadhat abból az egyszerű tényből is, hogy az általunk áttekintett kultuszreformok kizárólag világbirodalmak területéről származtak, s a reformot éppen a világbirodalom ura hajtotta végre. így hát az sem lephet meg bennünket, ha - ismét szemben fenti példáinkkal - a jósiási reformot hiába király vezeti, eredménye nem a királyi hatalom abszolutizálása, hanem a nép hangsúlyozása, ill. az Isten által adott törvény szerepének kiemelése. Mivel pedig nem a királyi hatalom megtestesülése a kultuszreform Izraelben, hanem inkább a nemzeti önállóság visszanyerésének kultikus kiábrázolódása, így a régebbi vallásos tradíciók felújításának13 (és ezzel persze részben megváltoztatásának is) ünnepéről beszél prophetischen und dtn Kreisen) den entscheidenden monotheistischen Impuls bekommen haben." 11 N. Na'aman, The King Leading Cult Reforms in his Kingdom: Josiah and Other Kings in the Ancient Near East, Zeitschrift für Altorientalische und Biblische Rechtsgeschichte 12 (2006), 131- 168. '2 Na'aman, i.m. 164-165. 13 M.S. Smith úgy véli, hogy a jósiási reform Izrael társadalmának aktuális változásával is ösz- szefüggött, jelesül a családi birtokok átalakulása is hozzájárult ahhoz, hogy egy monoteista tendencia jobban érvényesüljön mára Kr.e. VII. században-ezt a babiloni vallással való párbe14 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2014 I 1
