Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Karasszon István: Vallásreformok az ókori Keleten
Vallásreformok az ókori Keleten hetünk. Ez szöges ellentétben áll az egyéb ókori vallásreformokkal, hiszen az említett királyok mind újat akartak hozni, s nem a régit akarták helyreállítani! A reform bukása ugyan látszólag párhuzamot képez; tényleges okául azonban nem az ország lakosainak ellenállását nevezhetjük meg Jósiás esetében, hanem II. Nékó döntését, amivel Jósiást eltávolította a trónról (és az élők sorából is). Mivel azonban az ország lakossága (vagy annak legalábbis jó része) támogatta a reformot, a deuteronomiumi reform nem halt el úgy, mint a többi ókori vallásreform, hanem az ószövetségi teológia közepévé vált. Összességében azt kell, mondjuk, hogy Jósiás technikailag bizonnyal sokat kölcsönzött az ókori vallásreformok végrehajtása tekintetében; itt Naamannak bizonnyal igaza van! Az eltérések azonban igen hangsúlyosak Izraelben, s nem csak az eltérő helyzetből, hanem az eltérő nemzeti tradícióból is fakadnak! Illenék néhány záró gondolatot megfogalmazni áttekintésünk után! Érdekes egybeesések, ugyanakkor persze jelentős különbségek is láthatók a nagy vallásreformok között. Érdekes, hogy az új isten megválasztása mennyire összefügg új rezidencia alapításával is. Nyilvánvaló, hogy a vallásreformok ütköző társadalmi érdekeket is tükröztek, tehát a társadalmi erők összecsapása a reformok kapcsán szintén napirenden volt. Én most leginkább arra szeretnék utalni, hogy az ókori Kelet általános politeista világában meglehetősen feltűnő jelenség, hogy a vallásreformok mindig „monoteista” irányba mutatnak - ez érvényes az izraeli vallásreformokra is. A monoteizmus természetesen nem teoretikus értelemben véve egyetlen isten tiszteletét jelenti, s ugyanakkor szintén logikusnak mondható az illető reformer király célkitűzéseiben. Hiszen valamilyen újat, valami mást akart a társadalomban, s ezt leginkább egyetlen istenség által megszemélyesített formában tudta a társadalom értésére adni. Az ellenállás ezzel a monoteista (vagy ne mondjuk: monomániás) akarattal szemben abszolút érthető! S érdekes, hogy ez a hatalmas akarat soha nem tartott tovább egy generációnál - a reformer király halálával érdekes módon vége is lett a legtöbb vallásreformnak az ókori Keleten. Érdekes párhuzamként értékelhetjük a XX. századi ún. totalitárius rendszereket, amelyek közül az egyikre utaltam bevezetőnkben. Ezek a rendszerek is valamilyen szükséghelyzetet éreztek a társadalomban, de minden más fölé emelve akartak arra az egyre választ adni - s eközben durván megsértették az európai társadalmak hagyományát. Hiszen sokan vagyunk még mi is itt, akikkel énekeltették annak idején: „a múltat végképp eltörölni”! Ha száz évvel ezelőtt jobban figyelünk erre az évezredes párhuzamra, akkor sokak számára nyilvánvaló lehetett volna, hogy a totalitarizmus nem is annyira célkitűzésében, mint módszerében nem megfelelő eszköz a történelem alakítására - a hozzá fűzött remények pedig aligha haladják meg egyetlen generáció időtartamát. széd nyilván csak felújította és felerősítette. Lásd könyvét, The Origins of Biblical Monotheism. Israels Polytheistic Background and the Ugaritic Texts, Oxford: University Press, 2001, különösen a 164. lapon. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 201411 15
