Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Karasszon István: Vallásreformok az ókori Keleten
Vallásreformok az ókori Keleten ges irányítása fia, Bélsaccar (Baltazár) kezében volt durván egy évtizedig. Maga a király hosszabb ideig Téma oázisában, a később fontos szerepet játszott Jathrib városában időzött, majd Háránban buzgólkodott Szín isten, a Hold istenének kultuszát propagálva. Hogy Kürosz el tudta volna foglalni Babilont vagy sem, ha Na- bunaid ténylegesen a politikával foglalkozik, azt már történész ne kérdezze. 539- ben Kürosz megnyerte a döntő csatát, elfoglalta Babilont - és ahogy már fentebb megszoktuk: visszamenőlegessé tette Nabunaid kísérleteit. A Marduk-papság, persze, örömmel fogadta az idegen hódítót, s felszabadítóként ünnepelte, Kürosz pedig - akár meghatottan, akár számítgatva - visszahelyezte a Marduk-papságot korábbi privilegizált helyzetébe. - Mi volt hát ez a hóbort? Lehet esetleg arra következtetni, hogy azért, mert Nabunaid anyja Háránban a Szín-kultusz adeptusa volt. Az édesanya halálakor Nabunaid nagy reverendával két sztélét is állíttatott neki - tehát személyesen is elkötelezve érezte magát az új vallás mellett. Elég eny- nyi? Meghatározó művek régebben szívesen beszéltek arról, hogy Nabunaid vallási hóbortja volt Babilon bukásának a közvetlen oka. Igaz: nem jó, ha egy pap királykodik, de az sem, ha egy király papol! Ma már azonban egy kicsit cizelláltakban látjuk a helyzetet. A babiloni vallásban már évtizedek óta volt egy olyan érdekes tendencia, amit szívesen neveznek „monoteizmusnak” a tudósok.9 Természetesen idézőjelben kell venni a monoteizmus fogalmát itt, hiszen nem arról van szó, hogy eltűntek volna a többi istenek! Hanem inkább arról, hogy a korabeli isten-listákon érdekes módon próbálták összefogni azt a babiloni tudósok, amit mi transzcendenciának nevezünk. Az istenek a maguk személyében és funkciójában megmaradtak, de érdekes módon Marduk alá rendeltek mindent. Szín tehát a Hold Mardukja, Nergal a csata Mardukja, Samas az igazság Mardukja, Adad az eső Mardukja stb. volt.10 Marduk tehát nem egyszerűen főisten lett, hanem a transzcendencia átfogó fogalmává vált. - Nabunaid bizonnyal ezt a tendenciát lát9 Nehéz eldönteni, hogy a babiloni vallásban „monoteisztikus" tendenciának nevezhetjük-e a sors, a fátum (simtu) fogalmát, különösen is a sorsot tartalmazó táblácska (tuppi simáti) kapcsán. Mivel ez utóbbi szöveget is tartalmaz, nem tekinthető egyszerűen amulettnek; vallás- történetileg igen közel kerülünk az Isten igéje fogalmához, még akkor is, ha az ószövetségi teológia mondanivalóját Isten igéjéről Babilonban hiába keresnénk. Amikor Tiamat a babiloni teremtésmítosz szerint Kingut vezérré teszi, akkor átadja neki a sorstáblákat, mellére erősíti őket, ezzel a kitétellel: „Parancsod légyen megváltozhatatlan, kijelentésed kőszálként megálljon!"- Lásd e témáról: J.N. Lawson, The Concept of Fate in Ancient Mesopotamia of the 1st Millennium: Toward an Understanding of simtu, PhD disszertáció, 1992, Hebrew Union College, a kézirat 192. lap. 10 Ennek részletes tárgyalását lásd M. Albani cikkében: Deuterojesajas Monotheismus und der babylonische Religionskonflikt unter Nabonid, in: M. Oeming/K. Schmid (Hrsg.), Dereire Gott und die Götter. Polytheismus und Monotheismus im antiken Israel, AthANT 82, Zürich: TVZ, 2003, 171 -201. A szerző mindenesetre rendkívül óvatos a különböző babiloni hatások kapcsán, s végig azt hangsúlyozza, hogy ugyan a második Ézsaiás nyilván párbeszédet (polemikus párbeszédet) folytatott a babiloni vallással, az izraeli monolátria számára jobban meghatározó volt. Befejezésül írja:„Es wird jedoch nicht behauptet, dass DtJes' Monoheismus aus der babylonischen Religion hervorgegangen sei! Vielmehr durfte durch die Auseinandersetzung DtJes' mit Babylons Göttern die bereits monolatrische israelitische Gottesauffassung (zumindest in Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2014! 1 13
