Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Karasszon István: Vallásreformok az ókori Keleten
Karasszon István Nabu nevű fia elé járul a legnagyobb babiloni ünnep, az akitu-ünnep alkalmával, hogy aztán együtt vonuljanak végig a felvonulási úton, be a templomba, s együtt üljék meg ezt az ünnepet. Szanhérib a többi isten társaságában Ninivébe viszi Marduk szobrát (ami nyilvánvalóan a megaláztatás és legyőzettetés jelképe), hogy ott helyezze el. Ő azonban nem azért teszi ezt, hogy megsemmisítse: inkább az asszír és a babiloni istenségek és mitológiák egymásnak megfeleltetéséről van szó. Marduk főisten marad, s az akitu -ünnepet is megszervezik - Ninivében! Szanhéribnek ekkor már csak hét éve van hátra; Babilon ez időben halott. Bizonnyal valami olyasmi járhatott az asszír király eszében is, mint a görög-római mitológiai azonosítás során; erre azonban nem maradt ideje! Emlékeztessünk: ő maga is nagy építő volt, miként atyja, II. Sargon, aki kiépítette Khorszabadot. Mivel azonban II. Sargon gyalázatos halállal halt meg (legalábbis asszír szemmel nézve: idegen földön, hadjárat során ölték meg), Szanhérib elhagyta Khorszabadot, s kiépítette Ninivét. Az ő halála is enigmatikus és hirtelen volt (a Biblia is megemlékezik róla). Hogy pontosan mi történt, azt nem tudjuk, de a lényeg az, hogy saját palotájában gyilkolták meg. Talán szerepe van ebben az anyakirálynénak, Naqia Zakutunak, aki bizonnyal nem volt megelégedve a trónörökös kijelölésével, s saját fiát, Aszerhaddónt akarta látni utódul. Bár az is ok lehet, hogy bőszítette őt az új (és nyilván fiatalabb) királyné, Tasmetum-Sarrat jelenléte is. A fiúnak és utódnak, Aszerhaddónnak mindazáltal jó oka volt, hogy hallatlanná tegye Szanhérib monumentális reformját. Világos volt, hogy a két vallás azonosítása hosszú távon nem működik.8 Aszerhaddón újjáépíti Babilont, Marduk isten újra szekérre ül, hogy hazatérjen, s elfoglalja helyét. Szükség lesz még rá! Hogy az Assúr-papság ne érezze magát hátrányban, ezért Aszerhaddón Assúr templomát is megújítja - helyreáll tehát az a dualista kép, ami az Asszír-Babilon Birodalmat Szanhérib előtt jellemezte. Persze, nem sokáig. Bábel 612-ben revánsot vesz Ninivén: ezúttal a csatorna az asszír fővárost árasztotta el, s az Űj asszír Birodalomnak ezzel vége lett. Még egy reformot kell, megemlítsünk: az utolsó babiloni király, Nabunaid monumentális és sikertelen kísérletéről van szó. Nem állítjuk, hogy ez volt az, ami megbuktatta az Újbabilon Birodalmat, de hogy hozzájárult a bukáshoz, az nem lehet vitás. Hiszen Nabunaid alig uralkodott: a hatalmas birodalom tényle8 Az események - úgy, ahogy - ismertek voltak eddig is; ami belőlük titok marad, az nyilván csak azért marad, mert a cselekvő/szerző már saját korában titoknak szánta! Nyilván jó oka van arra egy intrikusnak a királyi házon belül, hogy titkosan cselekedjen.-Ami azonban inkább új: az egész fenti történet, a maga bonyolult és szövevényes eseményeivel, a mezopotámiai (sőt aztán a szíriai és palesztin) irodalom számára is vonatkozási ponttá vált, olyannyira, hogy egy olyan késői írás, mint az Eszter könyve, szívesen használja fel kliséit. Mindezt szépen kimutatta Stephanie Dailey könyve: Esther's Revenge at Susa. From Sennacherib toAhasuerus, Oxford: University Press, 2004. Bábel elpusztítása, Marduk elrablása oly nagy szakrilégiumnak számított még a kegyetlenkedésről híres Keleten is, hogy ennek visszhangja évszázadokig megmaradt, s negatív értelemben ugyan, de befolyásolta a későbbi irodalmat. A politikai szándék és a vallásreform nyilván Szanhérib esetében is összekapcsolódott, de oly szerencsétlen módon, hogy ez egyszersmind előrevetítette: nem lehet hosszú távon fenntartani a reform vívmányait! 12 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2014 I 1
