Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Karasszon István: Vallásreformok az ókori Keleten
Vailásreformokaz ókori Keleten részt pedig az Ápisz-bikák kultuszát. Szintén a fáraóhoz közel álló személy lehetett az építkezések vezetője, aki immár csak a Naphoz fohászkodik (s ezúttal nem Amon-Ré névvel illeti a megistenített Napot), s alkalmanként már Atonnak nevezi a napkorongot. Maga a fáraó időskori betegségében nem a thébai papság segítségét kéri, hanem a megvetett Ázsiából, Istár istennő által vár gyógyulást. Hogy mindezek nem csupán személyes meggyőződést jelentettek egyik esetben sem, hanem hatalmi-politikai kérdést is érintünk ezáltal, azt számos hasonló értelmű szobor is bizonyítja. - IV. Amenhotep (=Ehnaton) trónra lépésekor még semmi nem mutatta mindazáltal, hogy az új fáraó változtatásra készül. Csak uralkodásának 4. esztendejében sejthetünk valamit (Kr.e. 1351): a thébai főpapot a kőfejtők vezetőjének nevezi ki egy expedíció élére. Mai értelemben véve ez olyasmi volt, mint egy „fölfelé buktatás”; célja azonban mindenképpen az volt, hogy a thébai papság és az udvar kapcsolatában a feszültségeket enyhítse. Vajon sikerült ez? A következő évben már megszületik a döntés: a fáraó elhagyja Thébát, s új fővárost alapít. Ahet-Aton (ma: El-Amarna) már nevében hordozza az új istenség nevét, tehát a rezidencia megválasztása együtt járt a vallásreformmal is. Mit ér azonban a legdíszesebb rezidencia is, ha nincs adminisztrációs személyzet? Ehnaton jóformán az egész adminisztrációt hátrahagyta, s teljesen új személyeket nevezett ki birodalma irányítására - akik természetesen hűségükről biztosították a fáraót, nem úgy, mint a thébaiak. Új volt a katonaság vezetője, új volt a város vezetője, új volt a papi vezető.2 Az ugyan változatlanul kérdés, hogy ennek az új rétegnek mekkora volt a tényleges befolyása a birodalomra, de Ehnaton célkitűzését nyilvánvalóan elárulja. Vallási tekintetben pedig hatalmas elégiák születnek az egyetlen istenre: Atonra, aki maga a Nap.3 Az előző istenek említést se nyernek, s természetesen a legnagyobb hallgatás Amont övezi. Szokás Ehnaton reformját monoteistának nevezni; hogy ez mennyire találó, azt nehezen lehet megmondani (hiszen már a monoteizmus elnevezéssel is elég sok baj van).4 Annyi bizonyos, hogy nem teoretikus 2 Egy ilyen masszív beavatkozás az ország adminisztratív életébe nyilván csak katonai támogatással képzelhető el. Ld. a W. Helck és E. Otto által kiadott Lexikon derAegyptologie I. kötetében (Wiesbaden: O. Harrasowitz, 1975) az Amenophis IV. címszót: „Hohe Militärs spielten in der Umgebung des Königs eine auffallende Rolle; Soldaten sind in den Privatgräbern von Amarna häufiger als sonst dargestellt worden." (216. c.) 3 Az egyiptomi Nap-himnusz hatása például az izraeli lírában is érezhető: a 104. zsoltár idézi fel ennek emlékét, igaz, jóval később. Ezt a kérdéskört tárgyaltam legutóbb a Scheiber Sándor emlékére kiadott kötetben: Teremtés és bor, in: Babits Antal (szerk.), Papírhíd az egyetemes kultúra szolgálatában, Budapest, Logos Kiadó, 2013,89-105. 4 D.B. Redford interpretációjából azt veszem ki, hogy Ehnaton számára inkább a királyság (ami Egyiptomban nyilván közös eredetű az istenséggel) volt fontos. Az egy isten hangsúlyozása nem annyira egy teoretikus monoteizmus, mint inkább egy abszolút királyi hatalom érdekében állt. Ebben nyilván különbözik a bibliai monoteizmustól, bárhogy is értelmezzük azt! „All these tenets are accentuated at Akhetaten, where no silent memories or dead rivals could interfere with the promulgation of the single theme. Akhenaten is ever the physical child of the Sun-disc,'thy son who came forth from thy body', daily reborn by the sunlight that shines upon him. Only the king truly knows the heart of'his father', and in return that loving father Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2014)1 9
