Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra
Barnóczki Anita más esetekben pedig egyszerűen el üldözésükre törekszenek.19 Sem a kérdés, sem a megoldási kísérletek irányai nem sokat változtak azóta, mint ahogy a cigányság sem. Formák, megoldások, helyek s idők változása közben, üldözések és kitaszítottság ellenére őrzik cigányságukat és identitásukat, melynek egyik központi eleme a változás készsége. A változás megélése azonban e nép számára nem az asszimilációt jelentette és jelenti, mint ahogy ezt számos nép esetében láthatjuk Európa történelmében. Érdemes tehát mindezek alapján megvizsgálnunk, hogyan viszonyul a cigányság a környező népekhez, és milyenek belső viszonyulásai. Ez talán közelebb vezethet annak a népnek a megértéséhez, melynek történelméből és jelenéből hiányzik a közös nyelv, közös történelemtudat, föld, államszervezet, állandónak tartható vallás és egyéb kulturális megnyilvánulások, vagyis mindaz, amelynek keretei között más népek önmagukat értelmezik. 2. Rendszerhiány? Identitásképző elhatárolódási rendszerek és a cigányok életét segítő tájékozódási rendszer Nagyon sok írás foglalkozik a cigányok egyes csoportjainak bemutatásával. Megállapításaikat ritkán általánosítják a többi cigány csoportra is kiterjesztve egyes jelenségek érvényességét. Ebben a megközelítésben kifejezett érték az, hogy támaszkodik az adott cigány csoport szemléletére, mely nem elsősorban cigányként definiálja önmagát, hanem csoportjának megfelelően azonosítja magát. Ugyanakkor ezeket a leírásokat olvasva ráébredhetünk olyan állandó, szinte minden cigány csoportra érvényes vonásokra, amelyek ha nem is kivétel nélkül jellemzőek, mégis általános megállapítássá tehetőek és segítik a kutató tájékozódását. Léteznek ugyanis a csoportok határain túlnyúló, általánosítóan megfogalmazható elemek, melyeket Szuhay a következőképpen foglal össze: ...a magyarországi cigányság kultúrája alapvetően népi kultúra, amely elsősorban a szóbeliségre szorítkozik, és csak elenyésző mértékben az írásbeliségre. Ez a kultúra elsődlegesen kisebbségi helyzetben lévő, alávetett kultúra, jobbára el nem ismert és marginális, a cigányság nagy csoportjaira jellemzően részben hiány- és részben szegénységi kultúra, sok esetben pedig olyan lokális kultúra, amely még a kulturális egységesülést megelőző állapotnál tart.20 A cigányság együtt kell hogy éljen nem cigányokkal. Mint korábban már szó volt erről, a nem cigány kultúra fölött életben tartja a maga kultúráját. Támaszkodik a nem cigány környezetre, gazdasági kapcsolatokat tart fenn azzal, és nem távolodhat el teljesen tőle, miközben a nem cigány környezet folyamatosan fenyegeti a cigányok integritását. Ahogyan Reyners fogalmaz: „Cigányaink gazdasági téren közelednek a gádzsókhoz, hogy kihasználhassák a fennmaradásukhoz szükséges forrásokat, viszont kérdés dokumentumokban 1422-1985. Budapest, Kossuth Kiadó, 1986. 19 Az elnyomásról, negatív fogadtatásról az egyik jelentős, rengeteg forrást felhasználó munka: lan Hancock: The Pariah Syndrome: An account of Gypsy slavery and persecution. Elérhető: http://www.reocities. com/-patrin/pariah-contents.htm (Megtekintve: 2012.04.03.) Szuhay Péter: A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája. Budapest, Panoráma, 1999. 11. 98 Sárospataki Füzetek 2013/1-2
