Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra

ideológiailag távol tartják magukat tőlük! Az ideológiai távolságtartás gyakorta közel hozza egymáshoz a benne résztvevőket, akiket ugyanakkor a források megszerzéséért folyó verseny eltávolít egymástól.”21

A gazdasági együttműködés, bár a nem cigányok számára is sok esetben fontos, mert különböző szempontból szükséges szolgáltatásokat és javakat vásárolhatnak, gyakorta feszültségforrás az együttélésben. Feszültséget teremt, hogy egyfelől a cigányság gazdasági tevékenysége érdekében állandó mozgásban igyekszik lenni, ami már a 18. századtól jelentős gondokat okoz minden államnak, másfelől az egymással összeegyeztethetetlen szemléletek folytonos ütközése miatt is. A család fenntartásához szükséges szerzés és annak mesterségként kezelt, családonként és csoportonként hagyományozott módozatai nem veszik ugyanis figyelembe a magántulajdonra építő nem cigány gondolkodást. Ami az egyik oldalon becsülni való képesség, a másik oldalon megvetésre méltó „cigánykodás”, esetleg erkölcstelenség vagy egyenesen bűncselekmény. Ugyanígy feszültséget teremt a nők és gyermekek napi élelemszerző tevékenysége, mely kéregetéstől a „jósláson” és „gyógyításon” át az apróbb javak eladásáig sokféle tevékenységet, és szintén hagyományozott „furmányos technikákat” foglal magában.22

Az önfenntartáshoz szükséges javak és lehetőségek megszerzésén kívül a cigányok nagy hangsúlyt fektetnek az elkülönülésre. Az idegenek fenyegető világában aprólékosan - a külvilág számára értelmezhetetlenül vagy megmosolyogtatóan - kidolgozott és átörökített norma- és szokásrendszer őrzi a cigányságukat. Mivel a fizikai távolságtartás lehetetlen, jelképes, ám annál leküzdhetetlenebb távolságot építenek, mégpedig a tisztaság és tisztátalanság fogalmainak segítségével. Ez az ugyanis, ami a cigányokat és nem cigányokat egymástól megkülönbözteti, és biztosítja a kapcsolat- tartás társadalmi ellenőrzését. A gádzsók (nem cigányok) a cigányok szerint fertőzőén tisztátalanok például szexuális, étkezési, halottakkal kapcsolatos szokásaikban. Ezt a tisztátalanságot el lehet kapni, és a cigány felnőtt megfertőzheti vele a gyerekeit. A tisztátalansághoz kötődő fogalom a betegség, melyet szintén a gádzsóktól lehet kapni, éppen ezért fertőző betegséget kapni szégyen, valakit pedig azzal vádolni, hogy betegséget hozott be, szintén súlyos sértés.23 A csoport fennmaradása szempontjából különösen fontos és szimbolikus a nők hatalma, vagyis képessége arra, hogy gyermeket szüljenek. Ok ugyanis ilyenformán egy nem csoportbelinek, akár egy gádzsónak is képesek lehetnek gyermeket szülni, ami kifejezett fenyegetést jelent a csoport fennmaradására nézve. Talán ehhez kapcsolható, hogy a tisztasági szabályok igen nagy része a nőkre vonatkozik, és az ő dolguk és felelősségük, hogy ezeket őrizzék, betartsák és a csoport minden tagjával betartassák. Nem a tabuk, a cselekvések vagy az egyes rítusok tételes tartalma érdekes a tisztaság és tisztátalanság tabui és rituáléi esetében, hanem ezek használatának módja: a tabuk miértje és megtartásának fontossága, a másoktól való különbözés megélése, az identitás és csoportintegritás megőrzése. Ugyanakkor az is érdekes, hogy a jó állapot, amelyet tabukkal és rituális cselekvésekAZ ATMI N ETISÉC, KULTU RÁ| A

21 Alain Reyners: „Vigyáznak magukra - avagy egy cigány közösség állandósága”, in: Prónai Csaba (szerk.): Cigány világok Európában. Budapest, Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2006. (164-172.) 170.

22 Nagy: i.m. 41-43.

23 Jane Dick Zatta: „Cigányok, romák - a köztes határok kultúrája”, in: Prónai Csaba (szerk): Cigányok Európában 2. Budapest, Új Mandátum Kiadó 2002. (27-213.) 104-106.

2013/1-2 Sárospataki füzetek 99