Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra
sosem lettek igazából muzulmánok vagy keresztyének, mindeközben pedig abban is különböztek bármely más vonuló, vándorló néptől, hogy túlélésüket és identitásuk megőrzését nem vallásuk tette lehetővé: Amikor a cigányok Európába érkeztek, már mások által elfoglalt területen találták magukat, és olyan külön világnézetet alakítottak ki, amely részben figyelembe veszi a már ott élők szokásait és világnézetét. Amint az európaiak „civilizálták” az amerikai földrészt... ugyanígy tettek a romák is, amikor kiépítették a maguk „civilizációját” az itt talált fölé, felhasználva annak bizonyos, számukra hasznosnak látszó vonásait és figyelmen kívül hagyva a többit.14 A cigányság történetének áttekintéséből az derül ki, hogy a történelem, az adott helyszínek és korok keretei között mindig helyüket keresték, ebben a helykeresésben igyekeztek megtalálni az adott társadalmi és gazdasági réseket, ezekhez alkalmazkodtak, ezeket töltötték be, így minden egyes gazdasági, társadalmi változásra változással reagáltak.15 Létezésük tehát nem a létező struktúrák elfoglalásával és leigázásával történő hódítás, hanem folytonos keresés és alkalmazkodás eredménye, mely ilyenformán az átmenetiség identitásalkotásban megörökített kulturális formája. Egyes kulturális elemek — így nyelvek és vallások - átvétele a gazdasági kapcsolódás és a fennmaradás eszköze, a változtatásra való készség pedig a fennmaradás feltétele, nem pedig egyszerű kultúranélküliség, vallástalanság, illetve az ezek mentén általában felemlegetett „erkölcstelenség”. Ez az állandó vándorlás és folytonos alkalmazkodás azt is eredményezi, hogy a nem cigány társadalmakhoz való kapcsolódás formája, minősége és mélysége sem állandó, egyes csoportok saját ritmusuk szerint idomulnak, változnak és változtatnak, miközben őrzik saját belső rendjüket. Nagy Pál arra hívja fel a figyelmet ebben a kérdésben, hogy a cigányság életének ciklusai a foglalkozásváltások 50-60 év alatt végbemenő periódusaiban ragadhatok meg, amelyeket azonban csak évszázados késéssel követ a kulturális átalakulás, illetve „a munkaszervezet hierarchiájában elfoglalt hely és a megélhetési stratégiák tényleges megváltozása.”16 Mindezek alapján „a magyarországi cigányok története egy olyan hosszú akkul- turációs folyamatként értelmezhető, amely a 15. sz. végén kezdődött és máig sem zárult le.”17 A kezdetektől fogva dezintegrált akkulturációs folyamatok zajlanak, melyek sokáig nem voltak zavaróak a környezet számára. Minél szervezettebb azonban egy társadalom, minél szabályosabb életet él és minél erősebb a hatalom központosítása, illetve annak igénye, annál inkább problémaként jelentkezik a cigányság. A 18. század közepétől már nem tartják elegendőnek a spontán megoldásokat, és a korabeli uralkodók rendeletekkel próbálják megoldani az akkor már létező cigánykérdést,18 14 Zatta: i.m. 155-156. 15 Cserti Csapó Tibor: Metszéspontok. A cigány népesség a gazdasági-társadalmi térszerkezetben. PTE BTK Oktatáskutató Központ, Virágmandula Kft. 2011. 32. 16 Nagy Pál: „A magyarországi cigányság története a 16.-19. században”, in: Forray R. Katalin (szerk): Ismeretek a romológiai alapképzés szakhoz. Pécs. 2006. 38. 17 Nagy Pál: i.m. 39. 18 A cigánykérdés megoldására hivatott rendeleteket lásd: Mezey Barna (szerk.): A magyarországi cigányAZ Ál MENI FISÉG KULTÚRÁI A 2013/1-2 Sárospataki Füzetek 97
