Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsev Miklós: A lelkészi identitás és szakmaiság erősítésének lehetőségei
A LELKÉSZ! IDENTITÁS ÉS SZAKMAISÁG EROS IT ESEN EK LEHETŐSÉGEI Akik sokat, nagyon sokat dolgoznak, mint ahogy mi is. Ennek tudatában és ezzel összefüggésben próbáljuk értelmezni önmagunkat, szóba hozni örömeinket és fájdalmainkat. A szakmaiságot és az identitást erősítő lehetőségek és források • Az általános lelkészi szakmaiság megnyugtató gyakorlása felkészült embereket vár. Ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy időben, vagy akár megkésve, ne szedjem össze magam. Azaz: egy jó teológiai látásmód szerintem elengedhetetlen. A képességeink fejlesztése, a meglévő talentumainkkal való élés szinte csak rajtunk múlik — normális körülményeket feltételezve. • Meg kellene szabadulni attól a gyakorta hamis elképzeléstől, hogy ha az esperes / püspök szerepe egy adminisztratív szerep, akkor - bár sokan szeremének/igye- keznek - hogyan lehetséges mint egyházvezetőnek a ‘pastor pastorum’ szerepében is lenni. Hivatal / végrehajtás pasztoráció nehezen férhet meg egymás mellett. Nem lehetetlen, de ... • Mindenképpen fontosnak tartom — bár ma már messze nem olyan egyértelmű, hiszen az egymásra utaltság szüksége messze más, mint 30 évvel ezelőtt lehetett -, hogy legalább keressük és tartsuk (ha csak minimálisan is) a kapcsolatot egymással. Ez ma már nem mindig egyszerű és magától értetődő. Ugyanakkor sok jó tartalék lehet ebben. • Keressük és használjuk a módját a továbbképzéseknek. „Egyszer-egyszer el kell menni azért, hogy örömmel, jó közérzettel lehessen visszajönni” - mondta egyik kollegám, aki több évtizede egy nagyobb szórványban lelkész, a közösség és önmaga örömére. • Legyünk igényesek önmagunkkal szemben, ezért ha lehet, keressük azokat a területeket a továbbképzésekben, szakmai találkozásokban, személyes tanulmányainkban, ahol vagy hiányosságaink vannak, vagy amely területen jól érezzük magunkat, és szívesen tanulunk, specializálódunk, a szakmai erősítés és lelkészi identitás szempontjai szerint. • Amennyiben nem sajnáljuk és szeretjük túlzottan önmagunkat, engedjük meg annak a lehetőségét, hogy mások véleményt mondjanak rólunk, még akkor is, ha annak meghallása fájdalmat okoz. Milyennek látnak engem mások? — tehetem fel a kérdést. Hiszen csak a másik szemébe nézve derül ki, hogy ki is vagyok igazán. Ezért legyenek egészséges, többoldalú külső visszajelzéseink. Ne engedjük magunkat egy túlzott védőburokban elpusztulva leminősíttetni. • Ezt folytatva: de ne csak addig jussunk, hogy mások elmondhassák rólunk, amit gondolnak, hanem azt végiggondolva engedjük meg, hogy az formálja is az életünket. Azaz: halljam és értsem meg, amit mások mondanak rólam. Ennek megvan a maga saját helye és szerepe pl. a Gyökössy Intézet adta lelkigondozói képzésekben is. • Gyakorta megéltük egy-egy lelkigondozói képzés kapcsán, hogy olyan változások indultak el emberekben, hogy amikor hazamentek, akkor az akár a családtagjaik, akár a gyülekezeti tagok számára egészen más színt hozott. Természetesen ennek megvan a veszélye is, hiszen ‘újra kell tanulnunk’ a lelkészt, megismerni, és élni tudni azzal, hogy megváltozott. De ez jelzés arra: történt valami változás, ami remélhetőleg jót tesz mindnyájunknak. 2013/1-2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 8°
