Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsev Miklós: A lelkészi identitás és szakmaiság erősítésének lehetőségei

Kocsev Miklós • A lelkészi munka elsősorban kapcsolati munka (Beziehungsarbeit). Kapcsolattartás több szinten is: Istennel — másokkal — önmagámmal. Megeshet, hogy hangsúlyel­tolódás léphet fel. Ezért gondoljunk ennek rendszeresen utána, hogy is áll ez a harmónia? • Azért, hogy önmagámmal is jó kapcsolatban tudjak maradni a szakmaiságom és önmagam védelme érdekében, érdemes nemcsak rohanni és tenni, hanem lehe­tőség szerint megállni is, és nem félni időt adni önmagámnak, hogy utolérjem magam.14 (Mások meg- megállnak akkor is, amikor még el sem fáradtak.) • Végül - tolakodási szándék nélkül - szeretném megjegyezni azt, hogy a mi hazai református köreinkben a lelkészek lelkigondozását és szupervízióját, vagy bármi­féle más ilyen jellegű továbbképzését érdemes megfontolni és komolyan venni. Mert fontosnak tartom, hogy ami a lélek és személyiség formálására irányulhat, az nem téves akkor sem, ha az nemcsak az Igét fogadja el egyedüli gyógyírnak. Az Ige fontos, de van mellette más segítő, kiegészítő lehetőség is a gyógyulás útján. Végül Eddigi szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom (önmagam számára láttam ezt jónak), hogy a lelkészi identitás és szakmaiság erősítéséhez hozzájárulhat és szük­séges lehet: • egy jó és biztos háttér. Ez lehet családi, gyülekezeti és egyéb, biztonságot adó for­rás. Ennek hiánya komoly energiákat vesz el, amíg normálisnak mondható kon­díció teremtődik körülöttünk, ami alkalmas az önképzésre is. Ne engedjük meg, hogy a külső körülmények - ill. aminek a kialakítása rajtunk múlna — megfojt­sanak bennünket. • egy jó világ- egyházi és teológiai látás (vízió), amire építkezhetünk. Mindezt kiegé­szítve egy egészséges, jó lelkiséggel / spiritualitással, ami belső tartást ad (Nauta). Részben utaltam már erre, de szerintem nagyon lényeges, hogy jó tartópillérek legyenek a szakmai- és személyiségi hátteremben. Ez véleményem szerint az idők folyamán változhat és alakulhat. De mindenképpen segít abban, hogy eltaláljak azon az úton, amelyikre ráléptem. • kellő nyitottság úgy mások, mint önmagam felé, hogy tudjam, mire érdemes figyel­ni. Engedjem közel magamhoz a külső hatásokat, véleményeket. Nem mindent magamra venni, ami nem rám tartozik, vagy nem rólam szól - tudni érteni és kellő distanciát tartani (ami nem a distancia luxusa). Mindez lehet az éleslátás és finom érzék kérdése (Heitink). Mivel az identitás és szakmaiság nem lezárt, ezért ez folyamatosan táplálkozik. Ne csak szlogen maradjon, hogy a „jó pap holtig tanul”, hanem valóság is. Ebben a helyzetben lesz kérdés számomra — mintegy részben a fentiek összefog­lalásaként is -, hogy a szolgálatra képes és alkalmas személy, mint a szakmájában, hivatásában professzionális személy szükség szerint kész és képes: 14 A. Grün: Boek van levenskunst, (Vlucht niet voor je zelf.. .89.) „Aki nem tud megállni, az gyakorta azért is van, mert az ember nem szeretne szembenézni önmagával.” 90 Sárospataki Füzetek 2013/1-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom