Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Franciska: A Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa - Makkai Sándor Ady Endre vallásos lírájáról és annak kortársi visszhangja
Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa Ettől kezdve istenes verseit a köteteiben mindig egy ciklusba rendezte. Ady Endre költői nyelvének megújításakor az Új versek című kötetében már feltűnik költészetében az őszinte hang, mellyel önmaga bűneiről vall. Makkai a magyar nép hiányosságának és hátrányának tekinti, hogy nem ismerte fel Adyban ezt az új hangnemet, amely magyar irodalmunkban elsőként jelenik meg, hanem éppen ellenkezőleg, megkérdőjelezte annak fontosságát. Ezt annak tulajdonítja, hogy az emberek a vallást nem élték meg személyesen úgy, mint az életüket vezető és formáló erőt, hanem csak mint egy berögzült rituálét gyakorolták az életükben. A másik oldalról pedig a magyar költészetet bírálja a dolog kapcsán, hiszen az pedig a valóságtól messzire vezette a népet azzal, hogy „a romantika szaloncukorkáit volt képes szopogatni”.43 Makkai püspök szerint a magyar költészet is felelős azért, hogy nemzetünk sorsa romlott és bűnös irányt vett, hiszen nem őszinte és nemes hangot találtunk meg benne, hanem éppen ellenkezőleg, hazug és önámító képünket táplálta. Éppen ezért támadják a nemzet nevelői Ady verseit, mert benne a világ őszinte képét látják visszatükröződni bűneivel és hiányosságaival együtt, amely szerintük káros az ifjúságra nézve. Azonban Makkai ezt éppen ellenkezőleg látja. Az, hogy a bűn megjelenik Ady verseiben, nem a bűnre csábítás, hanem annak felismerése, és azzal való szembenézés szükséges a nemzet fejlődéséhez. „Igaz, hogy egy olyan nagyhullámzású léleknek, amilyen Ady volt, a vallásos lírája sem egyöntetű, nem mindig az Istennel való békesség himnikus magaslatain ünneplő.”44 Az Istennel vívott harcát juttatja kifejezésre verseiben, őszintén vall hitetlenségéről, kétségeiről és olykor akár pereskedik is vele. Ettől válik Makkai szerint természetessé vallásos lírája, hiszen az élet jelenik meg benne. Ady költői hivatását, mint Istentől elrendelt, az ő megbízásából egész életét betöltő hivatást éli meg, melyben nem csak megbízója, hanem társa is az Úristen. Ebből kifolyólag úgy érzi Ady, hogy vádjai jogosak vele szemben, hiszen minden, amit csinál, annak Isten az ura, ebből kifolyólag úgy tekint rá, mint bűntársára. A kimérák Istenéhez című versét emeli ki Makkai, melynek soraiban vádolja Istent, mégis közösséget érez vele és panasza arra irányul, hogy a közöttük lévő viszony gyengülni kezdett. „Te, Isten, mi egyek vagyunk:”45 Majd a további versszakokban kifejti, hogy életének egészében érezte Isten jelenlétét és tudta, hogy mindenre ő hívta el, társként mellette van. Ady Endre verseinek nagy részében vádolja Istent és dacol vele, majd a bűnbánat mély hangján szólal meg. Különös kapcsolatot jelent ez. Minden ilyen versében találunk a vad és vádló hangnem mögött egy mély szívfájdalmat, melyet csak így tud Isten elé vinni. A fehér lótuszok című költeményében a virágon keresztül gyönyörűen szemlélteti saját lelkiállapotát. A benne zajló harcok pogánysága és Isten-hite között vergődő lélek ő. Istent keresi és ő az, akiben megtalálja a megöl 43 Makkai Sándor, Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete, l.m., 102. 44 lm, 103. 45 Ady Endre, A kimérák Istenéhez, =A.E„ szerk. Fülöp Ildikó, Lektűr, Bp„ é.n., 269-270. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 i 4 101
