Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Franciska: A Makkai Sándor és a Magyar fa sorsa - Makkai Sándor Ady Endre vallásos lírájáról és annak kortársi visszhangja
Dienes Franciska dást és nyugalmat, a Biblia közvetítésével pedig az Ige, ami kíséri és útját mutatja. Lelkében két ember él, melynek örökös ellentétében létezik, s melyről már Pál apostol is vallomást tett. Makkai Sándor felfedezte Adyban a bibliai tékozló fiút, aki vétkei után mély bűnbánatba esik és hazavágyik, Istenhez. A költő ezt az érzést a gyermekkorával azonosítja, és úgy gondolja, hogy minden romlásnak és bajnak okozója az, hogy attól a kortól és helyszíntől eltávolodott. Hazamegyek a falumba című verse ezt a helyzetet mutatja meg. Már ebben a költeményben láthatjuk, hogy Ady hogyan szeretne eljutni a végső megnyugvásra és jövőbeli bűnbánatának előhangját is felfedezhetjük. Azonban idővel felismerte, hogy már nincsen visszaút, soha nem térhet vissza és nem teheti semmissé életének eseményeit. Ekkor történik meg vele, hogy felismeri bűneit, és mély bűnbánatba zuhan. Szeretne tiszta és jó lenni. „Milyen jó volna jónak lenni.” 46- írja a Jóság síró vágya című versében. Ady gyermekkorától vallásos nevelésben részesült, ezért az evangéliumhoz fordul segítségül, és Istenbe vetett hite által keresi a megtisztulást. Életében eljutott arra, hogy a jót, tisztát és szépet áhítja egész testével és leikével. Mély bűnbánata vezette el Istenhez. Makkai szerint személyisége két részre vált, ezáltal felismerte bűneit, de azoktól el is távolodott „s most egyszerre megvilágosodik előtte, hogy ő őseredeti, igazi lényénél fogva Isten gyermeke, akit a bűn leigázott, beszennyezett, akinek képében a bűn bitorolta az életet, de aki már nem vállalja vele a közösséget, s mint gyűlöletes zsarnoka ellen, bilincseiből is Isten felé sikolt, és Isten tulajdonának vallja magát.”47 Ady felismerte, hogy az a gyermeki tisztaság és környezet nem fiatalkorában és családja körében Érmindszenten keresendő, hanem az isteni szeretet az, ahol megtalálhatja ugyanazt a védelmet és nyugalmat, melyet most gyermeki éveiből visszasír. Makkai szerint Ady bűnbánatát azért sem értette meg a közfelfogás, mert nem bűneinek következményeit siratta, mint ahogyan az emberek gondolják, hogy helyes és logikus, hanem éppen ellenkezőleg magát a bűnt siratja és azt, hogy képes volt elkövetni, képes volt elhinni, hogy az a helyes. Szenvedett attól a gondolattól, hogy a bűn csábításában élt, és azt találta öröme forrásának. Ekkor jött rá, mikor felismerte a bűnnel tele utat, hogy mekkora veszteség érte őt a múltban. Megértette, hogy a múltjában elkövetett hibái mekkora hatással vannak jövőjére, és öregségével fizet vétkeiért. Ahogy nőnek az árnyak, Ahogy fogynak az esték, Úgy fáj jobban és jobban Az eljátszott öregség. (Az eljátszott öregség) 46 Makkai Sándor, Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete, i.m., 110. 47 l.m., 111. 102 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 j 4
