Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra
AZ ÁTMENETISÉG KULTÚRÁJA Zatta egyszerű rendszerbe foglalja össze a cigány csoportok egymáshoz való viszonyát, melynek fő rendező elve a közeli és a távoli fogalma, vagyis a rokonsági fok. Ebben a csoportosításban az emberek egy tengely mentén helyezkednek el, melynek az egyénhez legközelebbi állomása a szülő és a gyermek, további állomásai pedig logikusan meghatározhatók: vér szerinti rokonok, tágabb család, saját csoporthoz tartozó cigányok (amelyen belül valamilyen formájú rokoni kapcsolatok is jellemzőek), a más csoporthoz tartozó cigányok, és a sor végén a gádzsók.30 Ezek a rokonsági fokok határozzák meg az egyének egymáshoz való viszonyát, és a különféle csoportok egymás iránti viselkedését is. A találkozások azonban - legyen szó közeli vagy távoli csoportokról — mindig fontosak a csoport integritása és identitása szempontjából. Ennek feltétele pedig az utazás akár gazdasági tevékenység, akár vallási események miatt. A különféle csoportok találkozása a különbözőek találkozása is egyben, amely épp a másságok hangsúlyozását teszi lehetővé. Az utazás ezek mellett arra is alkalmat ad, hogy a környezetből olyan új és más kulturális eseményeket kölcsönözzenek, amelyeknek azután azonosító és megkülönböztető szerepe egyaránt lesz.31 A közeli-távoli viszonyrendszer meghatározza a csoporton belüli életet is. A cigányoknak nincsenek írott törvényeik vagy normáik, ezek szerepét a közösség véleménye pótolja. A kommunikáció általában egy színpadon zajlik, mivel a beszélgetésben, vitában résztvevők nem csupán egymást akarják meggyőzni, de ezzel egy időben a közösség tagjait is igyekeznek saját pártjukra állítani. Ugyanakkor a konkrét vitákban nem feltétlenül a kívülállók számára igazságnak tűnő jelenség lényeges, nem annak adnak igazat, aki „elvileg” bizonyítani tudja igazát, hanem a rokonsági fok szerint foglalnak gyakran állást. A kérdés egyszerű, ha egy nem rokon is részt vesz a konfliktusban, mivel ebben az esetben vélhetően ő lesz a bűnbak. Más esetben gyakorta az asszonyok lesznek a bűnbakok, akiket nem köt közvetlen vérségi kapcsolat a férj családjához. Ez kívülállóként igazságtalannak vagy akár erkölcstelennek is tűnhet, gyakorta szerepel a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiák egyik elemeként, ugyanakkor egy sajátos értékszemléletet tükröz. A közvetlen családban jelentkező feszültség veszélyezteti a csoport egységét, ezért feltétlenül kerülendő. A feszültség lényege ugyanis nem a feszültség oka, hanem a választási kényszer a különböző fokú rokonok között. Az egység fontosabb a vélt vagy valós igazságnál, ezért látványos, szimbolikus összeveszésekben, kiközösítő-visszafogadó jelenetekben, vagy akár ideiglenes önkéntes „száműzetésbe vonulásban” nyeri el végső összebékítő megoldását.32 3. Alkotókészség hiánya? - Felhasználással teremtők - teremtve felhasználók Gyakorta hangoztatott sztereotípia a cigányokkal kapcsolatban, hogy képtelenek dolgozni, alapvetően lusták, szeretnek segélyből élni és nem fáradni a mindennapi megélhetésért. Leszámítva azt a tényt, hogy ezek a megfogalmazások minden, a többség által negatív referenciaként használt kisebbség esetében megjelennek, a megértéshez sem vezetnek közelebb, pedig belső értékeket és normákat ismerhetnénk meg a munkához való viszony egyes elemeinek megértése által. A cigányság sokféle 30 Zatta: i.m. 79. 31 Jean-Pierre Liégeois: Romák, cigányok, utazók. Centre de recherches tsiganes. Pont Kiadó. Budapest. 2002. 61-62. 32 Zatta: i.m. 86-89 2013/1-2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 101
