Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra
Barnöczki Anita csoportja sokféleképp alakítja megélhetési stratégiáit. Egyes csoportok szívesen végeznek gádzsó tevékenységeket, míg mások úgy tudják megerősíteni identitásukat, hogy teljesen eltérő stratégiák mentén tartják fenn magukat. A strukturális változások, megélhetési stratégiák — mint ahogy a dolgozat kezdetén rámutattunk — eltérő ütemben változnak a cigányság különböző csoportjai esetében. A pénzszerzésben vállalt szerepek, a stratégiák és azok technikai megoldásai gyermekkortól tanult és hagyományozott tudás felhasználásával alakulnak ki. Ez a tudás a többség szemében gyakorta nem tűnik értéknek, pedig elgondolkodtató a stratégiaváltás, foglalkozásváltás képessége, az életmód szükségekhez igazodni képes rugalmassága. Az egyén s a csoport csak széleskörű tudás birtokában lehet képes a folytonos alkalmazkodásra. Ez a tudás nem csupán úgynevezett szakmához kötődő, tartalmi elemeket foglal magában, de a kapcsolatrendszerek ismeretét, a viszonyulások módját, azok árnyalatnyi különbségeit, a kit, mit, mikor, mire és hogyan használhatunk információit. A munka azonban szükség és nem cél, nem az önmegvalósítás eszköze, nem presztízs és nem szégyen. Az önmegvalósítást a családban látják megélhetőnek, ezért a munkának elegendő szabadidőt kell biztosítania arra, ami igazán szükséges: a társadalmi életre, a vendéglátásra, a kapcsolatok ápolására, amelyek végül értéket teremtenek és visszahatnak a megélhetésre.33 Ahogyan Fraser fogalmaz: „Sok cigány büszke gazdasági rugalmasságára, és lenézi az életnek azt a szabályos formáját, amelyet a gádzsók élnek, akik elfogadják a bérmunka követelményeit és az alkalmazkodás ebből fakadó kényszerét.”34 Az alkalmazkodás ugyanis ebben az esetben a szabadságról való lemondást jelenti, míg a cigányok esetében a szabadság megtartását. A bérmunka elutasításával a cigányság a felhalmozást is elutasítja, a felhalmozás elutasítása pedig azt hivatott biztosítani, hogy nagy egyenlőtlenségek ne alakuljanak ki, így ne keletkezzen a csoportban végső soron a felbomláshoz vezető feszültség: a csoportban lét, a csoporthoz tartozás ugyanis erősebb a felhalmozott értéknél. Ugyanezt támasztja alá az a tapasztalat, hogy akik anyagi értelemben túlságosan saját csoportjuk fölé emelkednek, azok végső soron ki is kerülnek a csoportból, kiközösítik önmagukat. Az egyenlőtlenségek kialakulásának megelőzésére más mechanizmusokat is működtetnek, melyek csoportonként eltérőek. Egyes csoportokban például megsemmisítik vagy elmulatják a halott teljes hagyatékát, más csoportokban az ünnepek alkalmával jellemző pénzszóró pazarlás tölti be ezt a funkciót.35 A munkához és felhalmozáshoz való viszonyban változó tendenciákat tapasztalhatunk, ezt azonban az identitásukat erősebben őrző közösségek és egyének keserűen veszik tudomásul. A külvilág ugyanis hatalmas nyomás alá helyezi az egyént, hogy felhalmozzon vagy gyűjtögessen, amit egyes cigányok árulásként vagy dugdosásként élnek meg. A nyomorban élő cigányok esetében ez az összetartás és mentalitás a felemelkedés, az emberibb élet akadálya, hiszen akinek valamije is van, azt meg kell osztania a többiekkel, ha azoknak szükségük van rá. Kiemelkedni csak a csoportból való kizáródás által lehet, ami azonban bizonytalanságot eredményez, hiszen ha nyomorban is élnek, a csoport maga mégis védőháló.36 33 Liégeois: i.m. 74-75. 34 Fraser: i.m. 283. 35 Zatta: i.m. 90. 36 Átfogóan és mélységeiben taglalja ezt a jelenséget egy budapesti nyomornegyed életének bemutatása 02 Sa Füzetek
