Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schweitzer Gábor: A "zsidóbérenc". Adalékok Molnár Kálmán közjogász professzor pályaképéhez

A „ZS IDŐ BÉRE NC”

kapzsisága, s az ebből származó szemet szúró, egészségtelen és káros térhódítása is táplált és dagasztott, mire évtizedeken át több cikkemben magam is rámutattam”.7 A zsidókérdésről vallott korai - előítéletes, általánosító, árnyaladan — nézeteit jól tükrözik Molnár Kálmán első világháború utáni egri hírlapi cikkei.8 Ezek közé tartozott a „Honfoglaló zsidók” címmel 1919 őszén megjelent írása is. Ennek az alapvetően történelmi kérdésekkel foglalkozó publicisztikának a bevezető gondolataiból azonban kiderül, hogy meggyőződése szerint a zsidó emancipáció 1867-tel kezdődő korszaka az elmúlt forradalmi esztendőben, „az ezeréves magyar állam megdöntésével”, illetve a romok felett kiépülő „új zsidó ochlokrááa”, azaz zsarnokuralom megalakulásával érte el a csúcspontját.9 Molnár Kálmán több egykorú újságcikkéről is azt tartotta, hogy azok a zsidókérdéssel is kapcsolatban állnak, jóllehet cikkeiben a „zsidó” kifejezés a legritkábban fordul elő, ám ezeket az írásait utóbb az „Óvatosan a jelszavakkal! Molnár professzor, a zsidókérdés és a magyar ifjúság” című válogatásban adta közre. Ezen cikkek egyikét 1912-ben a katolikus szellemű napisajtó megteremtésének a szükségességéről tette közzé. írásában arra mutatott rá, hogy annak ellenére, hogy Magyarországon 13 millió katolikus vallású állampolgár él, tekintélyük, befolyásuk, politikai súlyuk és gazdasági pozícióik nincsenek arányban ezzel a létszámmal. vezető intelligennában arányszámunk fokozatosan csökken. A jövő perspektíváját a főiskolák beszédes statisztikai adatai tárják elénk. A politikában inkább eszköz mint tényező vagyunk. Nem az imponáló erőt látják és tisztelik bennünk, hanem mint tömeget igyekeznek minket kihasználni. Es hányszor gázol bele egy-egy megvadult pegazus ebbe a száját tátó tömegbe! A gazdasági élet lüktető versenyében mindjobban háttérbe szorulunk. A vérünkkel áztatott föld kicsúszik lábaink alól; a fejlődő városok új palotái nem nekünk épülnek. A bankokban nem összegyűjtött tőkénk, hanem váltóink vannak felhalmozva, s igen sokszor függetlenségünk van Zálogba téve. Számunk gyarapodik, s mi érezyük, hogy pusztulunk és vesztünk.” Ennek legfőbb okaként a katolikus öntudat hiányát nevezte meg, s ha nem is kizárólagos gyógyírként, de a regeneráló munka egyik legjelentősebb eszközeként a katolikus napisajtó megteremtését tekintette.10 Egyik másik írásában az 1918-as polgári demokratikus forradalomban vezető szerepet betöltő „októbristák” ellen intézett kirohanást. Ennek az indulatos hangvételű cikknek a megírására az adott alkalmat, hogy 1923 őszén az „októbristák” megemlékeztek az őszirózsás forradalom 5. évfordulójáról, amely egybeesett a Molnár Kálmán által tisztelt Tisza István meggyilkolásának az évfordulójával is. „Mielőtt kimondom azt, amit mondani akarok, leszögezem, hogy engem soha sem faji, sem felekezeti elfogultság nem vezetett. Uberális vagyok, a nemes értelmét véve a szónak. Megbecsülöm, és szeretettel közelítem meg másnyelvű honfitársaimat, s a becsületes z^dót többre értékelem, mint a hitvány keresztényt. Soha egyetlen szavamban

1 Dr. Molnár Kálmán nyug. egyetemi r. tanár Életrajzi vázlata. Magyar Országos Levéltár, R. 313. 4. doboz. 79-80.

8 E témához kapcsolódó írásait lásd: Óvatosan a jelszavakkal! Molnár professzor, a zsidókérdés és a magyar ifjúság. Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1934.

9 Molnár Kálmán: Honfoglaló zsidók. Egri Népújság, 1919. november 8., november 9. Újraközölve: Óvatosan a jelszavakkal. Molnár professzor, a zsidókérdés és a magyar ifjúság. Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1934. 12.

10 Molnár Kálmán: Sajtóvasárnap. Eger, 1912. szeptember 18. Újraközölve: Óvatosan a jelszavakkal. Molnár professzor, a zsidókérdés és a magyar ifjúság. Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1934. 18-20. Lásd még Molnár Kálmán: Tiltakozás a destruktív sajtó ellen. Egri Népújság, 1921. április 19. Újraközölve: i. m. 21-23.

2012/2 Sárospataki füzetek 63