Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Egy bibliafordító válaszúton: Pákozdy László Márton
Egy bibi lefordító válaszúton: pákozdy László Márton és egy bőröndre való kéziratot meg egy levelet adott át (kelt december 15.-én, száma 7836/1947). Ez a korábbinál rövidebb levél nekem szólt ekképpen: „...Felkérem, hogy Czeglédy Sándor ószövetség-fordításának átnézését és a legszembeötlőbb hibáktól való megtisztítását elvégezni szíveskedjék... ” Tartalmában egyébként hasonló volt a Kállaynak írt levélhez. — Két hétig foglalkoztam a szöveggel. Két szempont vezetett: a Biblia ügye és a tisztelet Czeglédy Sándor életműve iránt. („Technikailag” igencsak meg tudtam volna a kérésnek felelni és a Brit és Külföldi Bibliatársulat honoráriumából ma villám lehetne valahol.) Azonban: a kézirat nem volt befejezett munka, nem volt kinyomtatásra alkalmas. Egyik-másik részében, több helyen is, gépmásolati lapok pótolták az eredetit s kétségtelenül meg lehetett állapítani: itt-ott föltétlenül korábbi keletű, mint a (javított) 1938-as, pedig az már rég ki volt adva... Válaszomban (1947. december 31.-én) rámutattam arra, hogy ilyen hamarmunkával nem szabad bibliafordítást kiadni, hiszen az emberöltőkre szólhat. Példákkal világítottam meg a feladatot és buktatóit. Kifejeztem azt a meggyőződésemet, hogy „egyházi közhasználatra szánt bibliafordítást közösséggel kell végeztetni és érte tudósok kollégiumának és a zsinatnak kell vállalnia a felelősséget”. Hivatkoztam a Zürichi Bibliára, az akkor készülő új amerikai és holland fordítás példájára, meg arra is, hogy Czeglédy Sándor életművét akkor tiszteljük meg, ha nem tesszük ki ember bírálatának, hanem a ma törvényszerűen alkalmazott bibliakiadói módszerrel használjuk föl. Utaltam arra is, hogy kiadás előtt áll (azóta meg is jelent) a Köhler és Baumgartner-féle héber szótár és minden bizonnyal nagyon sok újat hoz majd a Gesenius és Buhl-hoz képest, amelynek anyaga 1910-ben lezárult. D. Dr. Révész Imre, akkor tiszántúli püspök — akit tájékoztattam levélváltásunkról — mellém állt: „... teljes megértéssel vagyok álláspontod iránt és nagyon helyeslem mind az elvi, mind a gyakorlati megokolásokat...” (13/1948. sz. levele, kelt 1948. január 5.-én.) A két protestáns egyház Közös Bibliabizottsága újból megfontolta a dolgot és visszavonta határozatát. Ravasz László szemében a kybernésis charismája mégsem a legelső, minden más lelkiajándékot magábafoglaló-meghaladó adomány volt. (Bizonyára őt is csak „szakreferensek” tájékoztatták a kéziratok állapotáról.) Egyházkormányzói judiciuma álljt mondatott ebben a kérdésben minden elsietett kétballábas egyházi prakticizmusnak, mihelyt világossá vált előtte, hogy hová is vezethet az! Ezt tisztességére mondom mind neki (akitől in rebus politicis szakadékok választanak el), mind az akkori Közös Bibliabizottságnak. A Közös Bibliabizottság meghívott legközelebbi ülésére és javaslatomra kiküldte ezt a héttagú Ószövetségi Szakbizottságot, amely létszámában később ugyan megfogyatkozott, de több tagjában mindvégig változatlanul dolgozott az Ószövetség új fordításán. A Brit és Külföldi Bibliatársulat jogi örököse egyedül a Magyarországi Református Egyház, de a munkát valójában a Magyar Bibliatanácsban képviselt protestáns egyházak közösen örökölték, rajtuk a felelősség, ugyancsak közösen, az új bibliafordításért. A Magyar Bibliatanács (a továbbiakban Ál BT) működése 1958 óta egészen 1963 decemberéig de facto szünetelt. Ez volt egyik oka, hogy a főtitkárságról 1959-ben lemondottam. (Még ma is várom az ilyenkor szokásos fölmentvény megadását.) Ez a különös szünetelés — megint csak „de facto” — „hatályon kívül helyezte” a MBT- nak Bereczky Albert és Vető Lajos elnöklete alatt hozott több határozatát is, amely a munka továbbfolytatásának szabott volna irányt. Örültem tehát, amikor 1962 nyarán a Konventi Elnökségi Tanács kérésére előadhattam bizottságunk jelentését a munkáról és javaslatokat tehettünk, amelyek a 2012/3 ..i Sárospataki Füzetek 137
