Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Egy bibliafordító válaszúton: Pákozdy László Márton

MARJOVSZKY Ti BOR

munka zavartalan folytatásához szükségesek voltak. Pro memoria-mat az Ószövetségi Szakbizottság 1962. június 25-30. napján tartott ülésének megbeszéléseihez híven szövegeztem. Ez volt 1958 óta az első alkalom, de egyúttal az utolsó is 1963 decemberéig, hogy a Konvent Elnöksége az Ószövetségi Szakbizottsággal vagy ügyvezetőjével a bibliafordítás dolgában szóba állt. Ez is csak egy jelentés meghallgatása volt csupán, de a dolog természeténél fogva ott nem is lehetett volna sokkal több. (Megemlítem, hogy Bereczky Albert, amíg konventi elnök volt, nemcsak hogy állandóan érdeklődött a bibliafordítás iránt, de az egész bizottságot is többször fogadta, belső nehézségeinkben pedig mindig baráti segítségünk volt.)

Az MBT újjáalakuló ülésén, amelyre 1963. december 6-án került sor, nem voltam ott. (Eseményeiről legbővebben abból a szűkszavú jegyzőkönyvből tájékozódtam, amelybe, többszöri kérésemre, csak 1964 nyarán, jóval a zsinati határozat után sikerült beletekintenem.) Az ülésen Dr. Pálfi Miklós professzor számolt be az Ószövetségi Szakbizottság munkájáról. A jegyzőkönyv tanúsága szerint általánosságban híven közölte az Ószövetségi Szakbizottság eredeti, legutolsó testületi állásfoglalását. De maga a jegyzőkönyv, egyes pontjaival, mint egész is, szöges ellentétbe kerül ezzel az együttes állásfoglalással. Mert: amit a jegyzőkönyv Pálfi dr. előadására hivatkozva rögzít, egyes részeiben sohasem volt az Ószövetségi Szakbizottság testületi álláspontja. Ezek az elemek a következők:

(1.) Azt mondja a jegyzőkönyv, hogy a próbafüzetek bírálata — én ezen csak hivatalos bírálatot érthetek — evangélikus részről már megtörtént és csak a református egyház adós a magáéval. Holott: mindegyik egyház adós a próbafüzetek hivatalos megbíráltatásával. (Egyházak számára készítsünk fordítást; munkánk megbírálását illetékes egyháztestületek által erre a célra kiküldött bírálókkal, mégpedig versről- versre történő munkával kell elvégeztetni. Régóta sürgetett legelső továbbhaladó lépésünk éppen ez a felülbíráltatás lett volna. Ezért sürgettük annyira évek óta a MBT összehívását. Ezekről a dolgokról, sajnos, mindig csak konventi tisztviselőkkel lehetett beszélgetni.)

(2.) Azt mondja a jegyzőkönyv, hogy az Ószövetségi Szakbizottság két év alatt be tudja fejezni a munkáját. Holott: még ha máris a kezében volnának a könyvről- könyvre, versről-versre terjedő hivatalos bírálatok, akkor sem volna elég két év. (Hát még ha a jegyzetek és utaló helyek átdolgozását is számításba vesszük.)

(3.) Azt mondja a jegyzőkönyv, hogy a két szövetség egységének a biztosítására elegendő, hogy „legalább bizonyos alapfogalmak és ószövetségi idézetek fordításakor egy tag az ótestamentomi bizottságból legyen jelen”. Holott: az 1962. június 25-30. napján tartott megbeszélésünk során is — mint mindig — az egybehangolás munkáját sokkal mélyebben kívántuk: „ne csak az ószövetségi idézetekre és reminiszcenciákra ügyeljen, hanem mindenekelőtt arra, hogy az újszövetség görög szókincsének igen jelentős része ószövetségi szavak ideogrammatikus megfelelője és az ószövetség világa felől értelmezendő; különösen a bibliai „kulcsfogalmak” esetében ez a helyzet”. (Az 1962-es bizottsági javaslat nem egy ember jelenlétét hangsúlyozta, hanem minimálisan az új Újszövetségi Szakbizottság összetételének és munkájának alapelvét. Az új Újszövetségi Szakbizottságnak — a tagjainak egyénenként — még bizottsági közös munkájuk előtt két dolgot kellett volna elvégezniük: 1. az új ószövetség-fordítás és a hivatalos bírálatok teljes megismerését, 2. a próbaújszövetség versről-versre elvégzett bírálatát, a kiküldött szakbírálók munkálatait. Ehelyett megbízást kaptak egy új fordítás elkészítésére, mégpedig 1965. december 31-ig!)