Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation

AZ INKULTURÁCIÓ JELENSÉGÉRŐL

és a mögöttük meghúzódó filozófiákkal, melyek szintén hatással vannak a teológiai gondolkodásra.

Jellemző példa erre a latin-amerikai felszabadítás teológia: a nyomorra, társadalmi igazságtalanságokra adott keresztyén válasz, mely az elméletről a gyakorlat irányába tolva el a teológiai gondolkodás hangsúlyát római katolikus alapokon a marxi tanokra is rezonál. Az adott társadalmak égető kérdései ugyanis megkövetelték, hogy a teológia újrafogalmazza az egyház szerepét. Feladata-e például a nyomor vagy a fennálló társadalmi rend elleni küzdelem? Ebben a kérdésben pedig nincs egyetértés. Ahogy Boda felhívja a figyelmet: Európában sok keresztyén még hazája védelmében sem hajlandó fegyvert fogni, míg Dél-Amerikában a papok is készek harcolni egy forradalomban. Mindkét fél a Biblia tanítására hivatkozik.37

Ebben a kontextusban az inkulturációt érő újabb kihívással szembesülünk: nincsenek igazságok, csupán egy igazság létezik, azt kell adekvát módon az eltérő problémákkal küzdő társadalmakban úgy meghirdetni, hogy az érthető legyen, és úgy érezzék, kérdéseikre kapnak választ általa. Egy latin-amerikai lelkipásztor, Ba- hamonde38 tovább forgatja a kérdést, amikor megfogalmazza: a nyugati misszionáriusok nem feltédenül azért érkeznek hozzájuk (Peruba), hogy csak az evangéliumot hirdessék, azzal együtt ugyanis céljuk, hogy saját felekezeteik tagjai sorába illesszék az ottaniakat. Jellemzőek a rövid ideig tartó missziók, melyeket Bahamonde nemes egyszerűséggel missziói turizmusnak nevez. Az inkulturáció folyamat, mégpedig hosszú távú. Általánosságban is időt igényel, hiszen előfeltétele az emberek megismerése, illetve az evangélium hirdetése hasonlatos a hídépítő hosszadalmas és gondos munkájához. Különösen is időigényes azonban a nyomor és a korrupció világában, ahol a helyi társadalmi viszonyoktól nagymértékben eltérő minőségű és erkölcsű csoportokat kell kialakítani, és az egyháznak végső soron a szociális környezetet is át kell alakítani.

A különféle missziói irányzatok esetében eltérő az inkulturáció gyakorlata és értelmezése is. Bosch megállapítása szerint mégis vannak olyan alapvonások, melyek a különféle modellekre egyaránt jellemzőek, „és amelyek megkülönböztetik őket a korábbi akkomodációs, indigenizációs stb. megközelítésektől”.39 A misszió ágensei korábban kizárólag a misszionáriusok voltak, ma sokkal inkább a helyi közösségek. Ez nem zárja ki a misszionáriusok és teológusok tevékenységének fontosságát, de megváltoztatja szerepüket — küldetésüket ugyanis a közösen megélt keresztyénség gyakorlása közben teljesítik. Éppen ezért az evangélium hirdetésében hangsúlyos a helyi szituáció. Éppígy közös az inkarnáció gondolatához való visszatalálás. Az igazi inkulturáció ugyanis az, hogy Isten Krisztusban inkarnálódva belép az emberi kultúra világába, vagyis „inkulturálódik”. Ez a Krisztus-esemény kezdődik újra minden kultúrában, melynek kettős hatása van: „a keresztyénség inkulturálódik, a kultúra pedig krisztianizálódik”.40

37 Boda, Lm. 108-109.

38 BAHAMONDE, Marcos Arroyo: „Contextualization of Mission: A Missiological Analysis of Short- Term Missions”, 227-248.

39 BOSCH, i.m. 414.

40 Bosch, i.m. 416.

2012/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK 47