Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation
AZ INKULTURÁCIÓ jelenségéről Ennek a hibának az elkerülését segíti Arrupe jezsuita generális a következő definícióval: Az inkulturáció a keresztény élet és a keresztény üzenet olyan inkarnációja egy bizonyos kultúra kontextusában, hogy ez a tapasztalat nem csak a szóban forgó kultúra elemeiben fejeződik ki (ez még csak felszínes adaptáció lenne), hanem éltető, irányító és egyesítő elvévé válik ennek a kultúrának, azt átalakítva és újjá formálva, egy »új teremtést« megvalósítva.17 Mások inkább képekkel igyekeznek láttatni a lényeget. Míg Boda a bibliai szőlővesszőre és a beoltásra, begyökereztetésre hivatkozik, addig Congar18 egy virágba boruló növény képét tárja elénk. Szerinte a mi feladatunk elültetni a hit magját egy adott kultúrába, és hagyni, hogy virágozzék, hogy saját kultúrája forrásaiból merítve hozzon gyümölcsöt. Humorosnak tűnő, de szemléletes értelmezést ad egy Közép- Kelet-Afrikában végzett felméréssorozat laikus keresztyén interjúalanya, amikor arra a kérdésre, hogy miért nem teljesen úgy gyakorolják a vallást, ahogy a misszionáriusoktól tanulták, a következő feleletet adta: mi megeszünk mindent, amit elénk tesznek, de megemészteni azt nekünk kell.19 Az inkulturáció értelmezésében két alapvető irány van. Az egyik, melyre a fenti idézetek például szolgálhatnak, általánosságban kívánja a lényeget megragadni. A másik irány sokkal inkább a helyi közösségekre koncentrálva fogalmaz, és csak lo- kalitásokban, legfeljebb régiókban kívánja az inkulturációt értelmezni. Ebből önmagában is tanulság lehet számunkra a régi igazság friss öltözékben: gyülekezeteiben él az egyház. Jellemző erre a megközelítésre Roest Crollius definíciója, mely a következő: Az egyház inkulturáció)a a helyi egyház keresztény tapasztalatának egy nép kultúrájába történő olyanfajta beépülése, hogy ez a tapasztalat nem csupán kifejeződik ennek a kultúrának az elemeiben, hanem olyan erővé válik, amely ezt a kultúrát lélekkel tölti el, orientálja és megújítja, oly módon hogy nem csak a szóban forgó kultúrában teremtsen új egységet és közösséget (kommúniót), hanem az univerzális egyházat is gazdagítsa.20 A helyi közösség középpontba állításán kívül ebből a megfogalmazásból az is kitűnik, hogy az inkulturáció nem egyirányú folyamat: az egyház az általa sikeresen kommunikált üzenettel gazdagít egy kultúrát, mely a maga sajátos értékeivel gazdagítja az egyházat. Ennek elképzelése nyugati gondolkodású keresztyénként elsőre nem könnyű, hiszen vélekedésünkben nem csupán kultúránk magasabb rendű más népekénél, de vallásgyakorlatunk is. Egzotikummá silányítjuk gyakran az „új tükrök” használatának lehetőségét. 17 Idézi: TOMKA, Miklós: Inkulturáció. Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Akadémiai-Filozófiai Nyitott Egyeteme Teológia Szak. http://nyitottegyetem.phil-inst.hU/teol/tomka.htm#azinku 18 Idézi: DhAVAMONY, Mariasusai, S.J.: Christian Theolog oflnculturation, 92. 19 MAGESA, Laurenti: Anatomy oflnculturation — Transforming the Church in Africa, 7. 20 Idézi Tomka, u.o. 2012/1 Sárospataki Füzetek 43
