Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation
Barnóczki Anita előtti állapotban lévő”, „primitív kultúrájú”.11 Már találkozásunk előtt, vagy a találkozás közben hajlamosak vagyunk leminősíteni más népeket, más kultúrákat. Hogy erre egyénekként miért van szükségünk, azzal a pszichológia tudománya foglalkozik behatóan,11 12 a tudományos vagy teológiai gondolkodásban azonban mindenképp kerülendő ez az elfogultság. A baj csupán az, hogy nehezen vesszük észre elfogultságunk megnyilvánulásait. Hajlamosak vagyunk megértés helyett lenézni más vallások képviselőit, sőt a más, távoli országokban élő, hitüket tőlünk eltérően gyakorló keresztyéneket is. Éppen ezért gyakran a megfelelő misszió alapfeltételének tartjuk az eltérő kultúrájú népek „civilizálását”. Ennek elkerülése érdekében Ch. H. Kraft öt egyszerű tényre hívja fel figyelmünket: 1) minden kulturális rendszert a maga fogalmai szerint kell értelmeznünk, és nem más kultúrákhoz viszonyítva; 2) emlékeznünk kell arra, hogy a bűneset után élünk, és nincs tökéletes kultúra, még a sajátunk sem az; 3) még a bibliai kijelentéssel a kezünkben sem vagyunk a teljes igazság birtokában, nem látjuk a teljes valóságot; 4) az emberi vallás rendszerei hordoznak igazság-magvakat; 5) az embernek szüksége van az Istennel való kapcsolatra, ez pedig Krisztus által, és nem a mi kultúránk által lehetséges.13 3. A%, inkulturáció fogalmai Kultúrák különbözőségeinek, sajátosságainak, találkozásainak leírására több tudomány is vállalkozik. Témája ez az antropológiának, az összehasonlító néprajznak, a vallástörténetnek egyaránt. Keresztyén teológiánk számára elsősorban a missziológia területén válik kérdéssé, de megjelenik a liturgika, az egyházjog, a ho- miletika, az ekkléziasztika területén is, és ha az egyház felelősen teologizál, akkor végső soron kérdéseket tesz fel a rendszeres teológia számára is, miközben kapaszkodót talál a bibliai hermeneutikában. Amikor két kultúra találkozik, feltédenül hatnak egymásra. Ha hosszabb idejű az együtt-mozgásuk, az nem csupán az egyes kultúrák alakulásához vezet, de egy harmadik, közös nyelv, közös kultúra létrejöttét is elősegíti. Legjobb példa erre két különböző nemzetiségű házassága. Először csak megértik egymást, aztán létrejön egy saját, közös kultúra, ami a kettő egyszerű elegyénél is több, hiszen a komponensek összekeveredésén túl az egymásra hatások folyamatai is gazdagítják.14 Ha evangéliumot hirdetünk egy idegen kultúrában, nagyon fontossá válik a megértetés, megértés, befogadás és az adaptáció: végső soron - mint látni fogjuk — az inkulturáció. Nem egyszerű fordítási kísérletre van szükség (ami egyébként önmagában is sajátos problémákat hordoz),15 hanem arra, hogy úgy tegyük elérhetővé, át- és megélhetővé az evangéliumot, hogy az a befogadó kultúrájának is részévé váljon. Máskülönben — ahogyan S. R. Garda fogalmaz — „szendvicsvallást” hozunk létre, mely kívül keresztyén, de amelyben a „töltelék” pogány.16 11 KRAFT, Charles H.: Christianity in Culture — A Study in Dramatic biblical Theologizing in Cross-Cultural Perspective, 81. 12 Jellemző és máig megkerülhetetlen monográfia: ALLPORT, Gordon W.: Az előítélet. 13 Allport, i.m. 93-94. 14 Boda, i.m. p.22 15 Ld. pl.: Maxey, James: „Bible Translation as Contextualization: The Role of Orality”, 173-183. 16 GARCIA, Samuel Ruiz: „The Incarnation of the Church in Indigenous Cultures”, 21-30. 42 Sárospataki Füzetek 2012/1
