Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation
AZ ÍNKULTURÁCIÓ JELENSÉGÉRŐL A filozófia és a teológia számára ezek a kultúra-fogalmak nehezen kezelhetőek. Boda az inkulturációról írott könyvében inkább a deskriptiv jellemzést ajánlja,8 a hat évtizede e témában megkerülhetetlen szerzőnek számító Richard Niebuhr is csupán kísérletnek nevezi saját kultúra-definícióját is. Végül ő is a hosszabb leírás mellett dönt, amely szerint a kultúrára a következő dolgok jellemzőek: társadalmi jelenség, emberi vívmány, az értékek világa, az ember javát szolgálja, az értékek földi és anyagi megvalósítása és megőrzése érdekli.9 Niebuhr számára a kultúra lehető legáltalánosabb értelmezésének megtalálása azért fontos, hogy lehetővé váljon annak vizsgálata, milyen lehet a keresztyénség és a kultúra, Krisztus és a kultúra kapcsolata. Mindezek alapján e dolgozat egy praktikus definíció mentén halad, mely a következő: a kultúra egy közösség tagjaira jellemező észlelési, értelmezési, értékelési és megnyilvánulási rendszer. 2. A. „kultúrák”jogalma Minden társadalmi-kulturális rendszer más és más. A nyelv például a kultúra része, hordozója, alakítója, mely használata során maga is alakul visszahatva a kultúra alakulására. Nagyjából háromezer nyelvet beszélnek ma az emberek a Földön. Különböző kultúrájú emberek más-más dolgokat képesek érzékelni a valóságból10 — kultúrájuk függvényében. Másképp értik ugyanazt a szimbólumot vagy eseményt, mást tartanak értékesnek. Olyan egyszerű dolgokban is megmutatkozik a különbség nagysága, mint hogy hogyan ítélik meg a kövérséget vagy soványságot az emberek. Az USA-ban a kövérség a szegénységgel azonosítható, míg egyes afrikai kultúrákban ugyanez a termékenység szimbóluma, és nem is választ magának valamirevaló férfi sovány feleséget. Nyugati kultúránkban a sok gyermek szegénységet jelent, a szegénységről hírhedt Indiában pedig azt, hogy az illető mennyire áldott. Ugyanilyen fontos példa napjaink Magyarországán egy átlagos nagyapa és egy ádagos unoka beszélgetése. Magyarul beszélnek mindketten, szókincsük jelentős része azonban értheteden a másik számára. Mintha két magyar nyelv létezne, és megértési problémájuk sok esetben jellemezhető két idegen kultúra találkozásának kihívásaival. Vég nélkül sorolhatnánk a különbségeket. A felsorolás helyett elég itt megállapítanunk, hogy miközben az emberi kultúráról gondolkodunk, kultúrák sokaságáról kell beszélnünk. A kultúrák különbözőségének és hasonlóságának vizsgálatakor nagyon fontos, hogy saját kultúránkat tekintjük természetes kiindulási alapnak: ebből és erre nézve értelmezünk más kultúrákat. így azonban torzul a másik kultúrájáról alkotott képünk, ami végső soron meg nem értéshez, félreértéshez vezet. A nyugati gondolkodás számára a nyugati logika a helyes és megfelelő, aki pedig másként gondolkodik, azt jelzőkkel aggatjuk tele. így lesz egy nép „prelogikus gondolkodású”, „tudomány 8 Boda, i.m. 14. 9 NlEBUHR, Richard H.: Krisztus és kultúra, 39-48. 10 Walter Lippman, aki először használta a „sztereotípia” kifejezést, már 1922-ben felhívta a figyelmet arra az általános emberi észlelési-gondolkodási jellegzetességre, miszerint a körülvevő világ zűrzavarából hajlamosak vagyunk azt észlelni, amit kultúránk sztereotipizált formában tesz észlelhetővé {Public Opinion, 1922 elérhető: http://xroads.virginia.edu/~Hyper2/CDFinal/Lippman/header.html) 2012/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK 41
