Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation

Barnóczkí Anita

mára megfogalmazni, „inkulturálni, másfelől vizsgálni fogom, hogy a már közel sem keresztyén Európa vagy Magyarország ugyanolyan missziói terület, mint a világ bármely más része, és nagyon sok gyakorlati kérdésünkre a választ az újra-evan- gelizáció szükségszerűségének talaján épp az inkulturáció motívumainak átgondolásával találhatjuk meg.

I. Fogalmak — praktikus missziói szómagyarázat és irányjelzés 1. M kultúra fogalma

A kultúra fogalma általános és egyszerű. Gyakorta használjuk olyannyira természetesen, hogy nem is gondolkodunk jelentéséről. Hétköznapi használata általában valamilyen értékes, magasabb rendű dolgot jelöl leginkább a művészetek irányába mutatva. Eszünkbe jutnak épületek, műalkotások, zene, színház, utazási élményeink, vagy a ma már mindenki által elérhető ismeretterjesztő filmek, amelyek egzotikus országok szokásait, jellegzetességeit mutatják be. Felidézzük történelmi tanulmányainkat: az antik Hellászt és Rómát, vagy éppen kilátogatunk a Hortobágyra és rádöbbenünk, hogy a szürkemarha és a mangalica tartása, vagy a kukorica termesztése is végső soron kulturális dolog. Használjuk a kulturált ember és kulturált viselkedés kifejezéseket is, amelyekkel műveltségi szintet jelölünk: valaki birtokában van annak a tudásnak, amely viselkedésében, sőt értékében is megkülönbözteti az egyént a tudadanoktól, a tömegtől. Ha azonban megkérdeznének, mi a kultúra definíciója, nehezen tudnánk rövid, szabatos választ adni.4

Az értelmezés problémája nem új keletű.5 A 18. században már megfogalmazást nyert a fogalom használatának bizonytalansága, a későbbiekben pedig különböző tudományágak a saját érdeklődési területüknek és vizsgálódásuk módszertanának megfelelően látták el eltérő hangsúlyokkal.

Az antropológia például a kultúrát mint egészet vizsgálva úgy fogalmaz, hogy az „magában foglalja a tudást, a hiedelmet, a művészetet, az erkölcsöt, a jogot, a szokást, valamint mindazon egyéb képességeket és viselkedésmódokat, amelyekre az ember a társadalom tagjaként szert tesz”, vagy egy jóval modernebb definícióval élve azt mondja: „a kultúra a dolgoknak és eseményeknek a szimbólumalkotás. . .által fenntartott összessége, és ez az összesség az ember fizikai-biológiai valóságán kívüli összefüggésekben vizsgálandó.”6 A kultúra ebben az esetben tehát a jelenségek hangsúlyát kapja, mégpedig szigorúan együttélési, társadalmi összefüggésekben. Ebből fakadóan az antropológia szívesen tesz vizsgálat tárgyává kisebb társadalmi egységeket, csoportokat, és gyakran használja a társadalmi-kulturális rendszer fogalmát.

A szociológia tudománya szintén elválaszthatatlannak tekinti a társadalmat és a kultúrát, és a hétköznapi fogalomtól eltérően, mely produktum-orientált, szintén a szellemi vonásokat sorolja első helyre. Anthony Giddens például a következő egyszerű fogalmat ajánlja: „A kultúra a csoport tagjai által megőrzött értékekből, az általuk követett normákból és a létrehozott anyagi javakból áll.”7

4 BoDA László: Inkulturááó - Az evangélium és a kultúrák átültetése, 18-22.

5 Rövid de sokatmondó áttekintést nyújt: BORSÁNYI László: „A kultúra fogalmától a kultúra tudománya felé”, in: KÉZDI NAGY Géza (szerk.): A magfar kulturális antropológia története, 145-161

6 KÉZDI Nagy, i.m. 146.

7 GlDDENS, Anthony: Szoáológia, 61.

40 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2012/1