Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Juhász Tamás: Kép és bálvány. A második parancsolat az ige egyházában
K SÁSODIK PARANCSOLAT AZ K más Istent tisztel valaki, a másodikban ismét más, tudniillik amikor az igaz Istent másképpen tiszteli, mint ahogy kell. ... Ezért, akik vétkeznek a második parancsolat ellen, vétkeznek az első ellen is, mivel akik az Istent másképp tisztelik, mint ahogy ő akarja, azok azzal a más eljárással más Istent képzelnek el. így nem az Istent tisztelik, hanem a saját agyvelejük koholmányát, mivel meg vannak győződve arról, hogy a tiszteletükkel azt illetik.”7 A képek készítése és tisztelete tilalmának van egy általánosabb vallási háttere az Ószövetségben, amelyre most részletesen nem térhetünk ki, csak röviden utalunk. Arról a félelemről és rettegésről van szó, amely akkor fogja el a vallásos embert, amikor a kiábrázolhatatlan Istent és Isten képmását az embert vagy az ember lelkének tükrét (az arcát) valamilyen tisztelet céljából ábrázolni próbálják. Az ortodox zsidók és a hithű mohamedánok még fényképet sem engednek magukról készíteni. Ide kapcsolható az a babonás népszokás, hogy a halál — Isten látogatása — és a gyász óráiban faluhelyen letakarják a tükröt és a képeket a falon. Ehhez az általánosabb vallási vetülethez tartozik az a nemrégiben történt hisztéria, amelyet a Mohamed- karikatúrák az iszlám világban kiváltottak. Az ő világukban száz évvel ezelőtt az is vitát váltott ki, hogy szabad-e fényképes útlevelet készíteni. Az a vita úgy fordult az útlevél javára, hogy a fénykép nem több, mint a tükörkép, tükörbe nézni pedig szabad.8 B.) A második parancsolat teológiai jelentősége kapcsán Alfred de Quervain már említett dolgozatának néhány tanulságát érdemes ma is - hetven év távlatából - szemügyre venni. Az elberfeldi holland gyülekezet akkori lelkipásztora, később berni teológiai tanár három ponton bírálta a második parancsolat protestáns — ahogy ő mondja: romantikus - félremagyarázását: 1) a protestáns analogia entis tannal kapcsolatban, 2) a bibliai képes beszédnek, vagyis a példázatoknak és hasonlatoknak (különösen a sákramentum-tanban történő) helytelen értelmezésével kapcsolatban, és 3) arra a helytelen módra vonatkozóan, ahogy a protestánsok a prédikációban és az erkölcsi nevelésben a példaképeket eltúlozzák. 1) Isten megismerése szempontjából az analogia entis az a tiltott képmás, amely Isten képmása, a Fiú, a testté lett ige mellé tolakszik, azt értelmezi és az emberek felé közvetíti. A protestáns teológia újabb kori eszmélése ma (1936!) kevésbé a római katolikus, mint a protestáns analogia entis-szz\ van bajban, azzal az analógia-tannal, amely az utóbbi három évben oly mélyen hasított az egyházi és a teológiai létünkbe.9 2) A következőkben a svájci teológus éles kritikával illeti a bibliai példázatok egy bizonyos értelmezését, amellyel gyakran találkozni a protestáns igehirdetésben, a modern sákramentum-felfogások némelyikében és az erkölcsi cselekvésben. Arra az értelmezésre utal, amely szerint a bibliai példázat vagy hasonlat Isten megismerésére vezető eszköz, amely a hitetlent hívővé teszi s általában az embert Istenhez emeli. Az a modern protestáns világnézet igyekszik erre a bibliailag nem adekvát 7 Ursinus Zakariás, Explicationes Catecheticae sive Corpus Doctrinae Christianae, Ed. David Pareus, Heidelberg 1604. Magyar nyelvre fordította Szabó András, Székelyudvarhely 1940. Gépelt kézirat 316. 8 Vő. Fekete Ágnes és Németh Pál beszélgetése, MR1, A Református Egyház Félórája 2006. február 22. 7 Alfred de Quervain, i.m. 194. Az 1936-os Barth-emlékkönyvet, amelyben az idézett tanulmány megjelent, cenzúrázták. A szerző nem írhatta le, de az „utóbbi három évvel” a Hider uralomra jutása óta eltelt időre célzott, és arra, hogy a német protestánsok jelentős része behódolt a német keresztyének mozgalmának, s egy olyan ideológiának, amely a Führerben történelmi messiást látott. 2012/3-4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 1.15
