Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Martien E. Brinkman: Az igazvoltról és a gonoszról alkotott fogalmaink isteni transzcendenciája

Martién e. Brinkman

AZ IGAZVOLTRÓL ÉS A GONOSZRÓL ALKOTOTT FOGALMAINK ISTENI TRANSZCENDENCIÁJA

Predestináció

A

predestináció tantétele főként a kálvinista tradícióban tölti be azt a szerepet, hogy Isten üdvözítő vagy kárhoztató szuverén választására mutat. Emiatt a két lehetőség miatt beszélünk „kettős predestinációról”: vannak, akik arra rendeltettek el, hogy kiválasztassanak, mások pedig, hogy elkárhozzanak. Jóllehet a predestináció nem ugyanaz, mint a kiválasztás - a kiválasztás a kettős predestináció pozitív oldala —, a kálvinizmuson belül - sőt magánál Kálvinnál is - gyakran egyenlőségjel kerül a két fogalom közé.

A kálvinizmus történelme során ez a tan sokszor váltott ki vitát. Hevesen támadta például a 20. század legismertebb református teológusa, a svájci Karl Barth. Bírálatának lényege a feltételezett isteni önkényesség és a krisztológai vonatkozások hiánya volt.1

Tanulságos az, ahogyan Heiko Oberman holland egyháztörténész történelmi környezetbe helyezi el ezt a tant. Szerinte a predestináció a „menekültek reformációjának”, azaz a 16. századi Nyugat-Európa diaszpóra kálvinizmusának fényében értelmezendő. Legutóbbi könyvében — The Two Reformations (A két reformáció), melyet halála után két évvel jelentettek meg 2001-ben — Oberman a lutheri és a kálvini reformációval foglalkozik. Ebben a művében egyértelműen a következő szándékos modern terminológiával fogalmazza meg a predestináció fogalmának lényegét: „Azok számára, akiknek nem volt állandó tartózkodási helyük, még egy állandó kő sem,

Barth, Karl: Gotteserkenntnis und Gottesdienst nach Reformatorischer Lehre: 20 Vorlesungen über das Schottische Bekenntnis von 1560. Zürich: Zoliikon, 1938. Ang. ford. Barth, Karl: The Knowledge of God and the service of God according to the teaching of the Reformation. London: Hodder and Stoughton, 1938. 94-103.

2012/3-4 Sárospataki Füzetek 93