Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében
SZATHMÁRY BÉLA gyülekezeteinek említésekor.86 A kezdetekben az apostolokon kívül biztosan léteztek a diakónusok, akik a vagyonközösségben élők vagyoni ügyeit intézték, a közvagyont kezelték, míg az apostolok a gyülekezet szellemi vezetői voltak, vezették az istentiszteletet, térítettek, kereszteltek, felügyelték az erkölcsi fegyelem megtartását. Asj apostolok cselekedeteiben. írtak alapján a diakónusi tisztséget kell tekintenünk az első keresztyén hivatalnak. Eszerint az apostolok a megnövekedett feladatokra tekintettel az asztaloknál ellátandó szolgálatot (mai kifejezéssel a szociális szolgálatokért való felelősséget) átadták a gyülekezet tagjai közül választott 7 főnek, akiket megválasztásukat követően kézrátétellel felszenteltek.87 Az elsőként a görögül beszélő zsidók között választott diakónusok88 osztották szét a szegények között az alamizsnát, intézték a szegények ügyeit, de diakónusoknak nevezi azokat is, akik önmagukat a szegények és a betegek ápolására szentelték. Az ősi keresztyén közösségek közös vallási életének megszervezése során más, külön tisztségként ellátandó feladat nem volt.89 Az őskeresztyén korszak második szakaszában, a bibliai könyvek keletkezésének idejében már teljes biztonsággal létezhettek a gyülekezet kormányzatát végző, a hivatali állást kifejező felvigyázók, akiket a koruk alapján presbitereknek neveztek, továbbá az alájuk rendelt, a gyülekezet vagyoni ügyeit intéző diakónusok.90 Apresbitervngy másutt ugyanezen feladattal ellátottfelvigyázó (episzkoposfj megnevezésű tisztségekre az újszövetségi iratok által meghatározott hatáskörükből vonhatunk le következtetést. E tisztségek keletkezése arra az időre tehető, amikor az apostolok távoztak Jeruzsálemből, ezért az addig maguknak fenntartott feladatok ellátását ruházták át a gyülekezet tagjaiból választottakra, a presbiterekre.91 Kálvin elismerve és méltányolva Pál egyházszervező tevékenységét, az Institutióban az egyház tanítóiról és szolgáiról92, az őskeresztyén gyülekezetekről szóló részt93 minden esetben mint autentikus forrást említi. Kálvin Pálra való hivatkozással különböző tisztségeket 86 Erdő Péter utal arra, hogy az utóbbi évtizedekben sok katolikus teológus Rudolph Sohmra tekintettel vetette fel az egyházjog teológiai megalapozásának igényét azzal, hogy a Sohm által felvetett kérdések még megválaszolásra várnak. Erdő Péter azonban nem tartja indokoltnak, hogy a katolikus teológia egyházjogi kutatásai Sohm elméletét tekintsék kiindulási alapnak, mert egyrészt az általa szélsőségesnek tartott pozitivista jogfogalmát a katolikus teológusok és egyházjogászok egyaránt elvetik, másrészt egyháztörténeti állításait alapvetően tévesnek tartja. Érvelésében visszahivatkozik Sohm nézeteinek a protestáns Adolf Harnack és a katolikus Pierre Batiffol korabeli cáfolatára. Erdő Péter: i.m. 69-102. 87 ApCsel 6,1-6. De lásd még Kovács Albert: Egyházjogtan. Magyarországi Protestánsegylet, Budapest, 1878. I. kötet 53. 88 ApCsel 6, 1-6. 89 Lásd erről még részletesen Heiszler József: i.m. 30-35. 90 Fii 1,1; lTim 3,1-8. Lásd még Révész Imre: i.m. 17. 91 ApCsel 6,3; 14,23. 92 Calvin, Jean: Institutio religionis Christianae (A keresztyén vallás rendszere) Genf, 1559 Magyarra fordította: Czeglédi Sándor, Rábold Gusztáv, Református Főiskolai Könyvnyomda Pápa, 1909, (a további idézetekben: INSTITUTIO) IV. könyv, 3. fejezet 93 INSTITUTIO IV. könyv, 4. fejezet 58 Sárospataki Füzetek2012/2
