Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében
PÁRHUZAMOK ÉS HATÁSOK említ. Ezek a tisztségek: apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és doktorok. Az apostolok az egyház alapjait rakták le, feladatukat Krisztus jelölte ki eképpen: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.”94 A próféták az isteni akarat magyarázói, de nem annak hétköznapi értelmében, hanem különleges kijelentéseik által. A korai keresztyénségigehirdetői ők. Az evangélisták alatt Kálvin azokat érti, akik méltóságban ugyan alatta álltak az apostoloknak, azonban nagyon közel voltak hozzájuk, őket helyettesítették is; ilyen volt Lukács, Timótheus, Titus. E három tisztség azonban nem azért állíttatott fel az egyházban—mondja Kálvin —, hogy állandóan ott meglegyenek, hanem csak arra az időre, míg az egyházakat ott, ahol azelőtt egyáltalán nem voltak, fel kellett építeni.95 Ebből következően e fogalmakat ezekkel az elnevezésekkel a keresztyén egyház első szervezőinek a megjelölésére használja. A pásztorok feladata az ige hirdetése, magyarázata, tanítása, a szentségek kiszolgáltatása, a fegyelmezés, az egyházkormányzat mindennapi teendőinek ellátása. A doktorok vagy tanítók mindezekkel nem, hanem csak az írás magyarázatával foglalkoztak. A tanítás módja pedig nemcsak a prédikálás, hanem a magánintelmekre is kiterjedt. Más megközelítésben Kálvin az egyházak kormányzóit minden különösebb megkülönböztetés nélkül, a Szentírás alapján, püspököknek, presbitereknek, pásztoroknak vagy szolgáknak nevezi. Szerinte a Szentírás azokat, akik az ige hirdetésével foglalkoznak, püspököknek nevezi, akik az adott egyházon belül többen is lehetnek. Kálvin ezt úgy értelmezi, hogy az egyház kormányzói a nép közül választott vének, akik az ige hirdetőivel, a püspökökkel együtt az erkölcsre való felügyeletet és a fegyelmi ügyeket is gyakorolták.96 Az első keresztyén közösségek ugyanis szigorú erkölcsi fegyelmet gyakoroltak.97 A legsúlyosabb büntetés a kirekesztés volt, a bűnössel nem volt szabad együtt enni, társalkodni,98 de aki javulást mutatott, megbocsátottak neki.99 A keresztyéneknek kötelező volt peres ügyeiket a közösségen belül rendezni, világi bírósághoz nem fordulhattak,100 ahogyan nem tehették azt a zsidók sem.101 Egyet kell tehát értenünk Kovács Alber ttel abban, hogy az első zsidókeresztyén gyülekezetét a zsidó zsinagóga alapján szervezhették. Ahogyan a zsidó közösséget vének elnevezéssel a közösség idősebb és tekintélyes tagjai kormányozták, az apostolok az ortodox zsidóságtól való elválásukkal a kormányzást ezen vénekre, presbiterekre bízták, akik a nekik alárendelt diakónusokkal együtt látták el a kormányzati feladatokat. Az apostolok halála után a felsőbb hatóság hiányában az addig egyenrangú presbiterek között szükségképpen kialakuló 94 Mk 16,15. 95 INSTITUTIO IV. könyv, 3. fejezet, 4. rész. 96 INSTITUTIO IV. könyv 3. fejezet, 8. rész. 97 Mt 28, 15-17. 98lKor. 5,2. 5; 9-11.13. Ef 5,7., 99 2Kor 2, 6-7. 100 lKor. 6, 1-7. 101 Chosen Mispat XXVI. 1. 2012/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 59
