Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében
SZATHMÁRY BÉLA tevékenységük hatékony elvégzéséhez kezdtek tisztségviselőket választani, amellyel megindult a közösség — még ha kezdedeges is — saját szervezetének felállítása, mely mintául szolgált a jeruzsálemi közösségeken kívül élők számára is. Természetesen a pogányok közötti, a Sohm által is említett konventikulumok37, vallási egyesületek, a Kérészy Zoltán által említett pogány egyesületek (collegia)38 is keretet adhattak működésüknek, és e közösségek a római állami és városi élet adta lehetőségeket is figyelembe véve, alkalmazva a pogány területen munkálkodó, ugyanakkor mind a zsidó, mind pedig a római jogot jól ismerő Pál apostol leveleiben írt iránymutatásnak megfelelően kaphattak támogatást a közösségi élet megszervezésére.39 Nézzük meg tehát, hogy milyen szervezeti közegben találhatta Jézus tanítása a kortársai zsidóságát. Mindenekelőtt rögzítenünk kell, hogy a vizsgált időszakban a mai értelemben vett hitközségi szervezeti forma nem létezett. A zsidóság politikai és vallási szervezete alapvetően nem különült el egymástól még akkor sem, amikor a zsidóság jelentős részben pogány területen, vagy valamely idegen elnyomó hatalom, esetünkben a Római Birodalom fennhatósága alatt állt. A zsidó önkormányzat kiterjedt a közigazgatásra és szűk megszorításokkal az igazságszolgáltatásra is.40 A zsidó közösségek egyszerre voltak vallási és politikai testületek. Venetianer Lajos megemlíti, hogy már a zsidó önálló államiság idején is megvoltak a szorosabb értelemben vett hitközségek nyomai, de ezek Palesztinának Judeán kívüli területein voltak inkább jellemzőek, ahol a települések vezetése nagyobb részben vagy egészben a pogányok kezében volt, így a zsidóság hitéletének kielégítése érdekében kénytelen volt külön testületeket szervezni, ahogyan magában Jeruzsálemben is külön közösséget alkottak az idegenből jött letelepültek. De ahol a lakosság egészben vagy túlnyomó részben zsidó volt, ott a hitközség és a politikai közösség fogalma egybeesett.41 A közösségi élet szervezésére irányadó szabályokra az általam vizsgált időszakot követően írásba rendezett, de a zsidóság évezredes hagyományaira épülő Talmud rendelkezései voltak egyedüli irányadók. Eszerint hozza Venetianer is a 37 Rudolf Sohm: i.m.Yl. 38 Kérészy Zoltán: i.m. 28. 39 „A héber törvényszerűség élén állott Péter, s különösen igaz Jakab, a jerusalemi egyház elöljárója. A keresztyénség szabadabb felfogásának tényezője volt az általa felállított keresztyén közösségekben Pál apostol, tanítva azon általa helyesen felfogott alapigazságot: az istennek szekemi közösséget eszközk egyedül a hit a Jézus Krisztusban, és nem a törvény szentesítése által eszközölt műjóság. Ezen meggyőződésből kiindulva a nagy néptérítő a jeruzsálemi henoticon azon titkos oldalát is megkísértette a diasporában lévő hébereknél ledönteni, mely a héberekre a törvényt továbbra is kiterjeszteni óhajtá, midőn a mózesi törvényt a Krisztusbani új élet beállásával kialudtnak hirdeté (Rom 7, 1.; lKor 9, 20.21; Gál 2, 15.) s azt csak előképző intézkedésül a keresztyénségre nézve tartá tekintendőnek (Gál 3, 24.). Továbbá az ó törvény szellemében ajánlott étkezési rendszabályt sem tartá feltéden kötelező erejűnek (1 Kor 8. 10,23) csak az Óvatosságot ajánlá, hogy t.i. a gyengébb testvérek meg nem botránkozzanak.” Heiszler József: i.m. 26-27. 40 Venetianer Lajos: A zsidóság s%erve%ete európai államokban. Budapest, 1901. 98-99., Joseph Klausner: i.m. 287-288. 41 Venetianer Lajos: i.m. 98-101. 52 Sárospataki Fűzi; i lk 2012/2
