Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében

PÁRHUZAMOK ÉS HATÁSOK

Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Mt 5, 17.)34 35. Nem gondolhatjuk hát komolyan, hogy a Jézus tanításaival megismerkedő zsidóság egyik napról a másikra elveti a törvényt, és az e törvényre felépülő, évezredes szervezeti rendjét, a világ működéséről való gondolkodását és vallásos életét egy egészen más rend szerint kezdi élni. Különbséget kell tehát tennünk az első keresztyén közösségek között a szervezettséget és annak mintáit illetően aszerint, hogy e közösségek a zsidók, s ezen belül a görögül beszélő zsidók vagy a törvény alatt nem állók, azaz a pogányok között jöttek-e létre. Nyilvánvaló, hogy a zsidó közösségi és működési formák, szabályok átvétele primér módon a zsidókból lett keresztyének között megtalálhatók, akik magukkal hozták korábbi szervezeti életüket, szabályaikat. A közösséghez tartozás feltételének tartották a körülmetélést, Mózes törvényeinek megtartását, a tisztasági szabályok betartását.33 Heiszler József szerint az első keresztyének semmi különös istentiszteletet nem hoztak létre, mindezzel Jézus példáján a héber kultuszt, amennyiben az a tisztább vallás-fogalmakkal megegyezett, nemegyszer követték. Jézus csak két sajátos intézkedését tette követői előtt lelkiismeret tárgyává: a keresztséget és az úrvacsorát. És bár az első keresztyének könyörgéseiket magánházakban végezték, a héber zsinagóga szokásait is megtartották, a vasárnap mellett a szombatot is megülték, követték az éneklés szokását Dávid zsoltárainak használatával, az írásolvasás, tanítás héber-zsinagóga szokását gyakorolták.36 A zsidókból lett keresztyének lakóhelyüknek megfelelő közösségi szervezeti formában éltek, majd a sajátos vallási

fordításban (Karasszon István) Református Egyház 1988. 40. 19-21.

34 A protestáns bibliafordítás a Mt. 5, 17-20 verseihez írt kommentárja szerint (Kálvin János Kiadó, Budapest 1996. 1111.) „Jézus fontos részletekben nem csupán a törvény elterjedt magyarázatával kerül összeütközésbe (vö. 12,lk. 10-12; 15,lk), hanem ellene mond magának a törvény szó szerinti szövegének is (vö. 31-37. v. 15,1 Ok.).” A hivatkozott összevetések alapján azonban csak az a következtetés vonható le, hogy ezekben az esetekben is a törvény, a törvényt ismerő Jézus általi helyes értelmezéséről van szó csupán. A törvényhez ragaszkodó zsidóknak a törvényi szöveg eltérő értelmezéseinek sorozatát találjuk a később írásba foglalt Talmudban az 5Móz 30, 1-20. különösen a 12. vers alapján, amely felhatalmazást ad a zsidók számára a törvény „szabad”, ember általi értelmezésére (Bábá Mecia 59.b). Az 5Móz 30, 14-17. alapján érthető a kommentátor által hivatkozott Mt 15, 10k. szerinti tanítás is, mely eszerint éppen nem Jézus törvénnyel való szembenállását mutatja, hacsak nem terjesztjük ki e szöveg értelmezését a tisztátalan ételek fogyasztási tilalmának elvetésére. Ezekben a versekben Jézus az emberi értelmezés paranccsá, „törvénnyé” tétele ellen és nem a törvény vagy annak helyes értelmezése ellen emel szót (lásd Mt.15, 9. és 13., továbbá Mk 7,9. és 13.). Többek között ezért sem fogadja el a református egyházjog a katolikus „szent hagyomány” jogforrási jellegét. Egyebekben az 5Móz 30,15k. az alapja a zsidó értelmezés szerinti szabad akarat kérdéskörének, amelynek figyelembevételével a Mt 15, 18k. és Mk 7, 18k. alapján a törvény és benne a tetteinkért való felelősség kérdése nemcsak az akkori tanítványok, hanem az evangélium mai olvasói, kommentálói számára is értelmezhetőbbé, érthetőbbé válik. Álláspontom szerint ugyanis itt Jézus többről beszél, mint pusztán a tisztasági törvény értelmezéséről, sokkal inkább a bűn mélyebb értelmét kívánta tanítványai számára megvilágítani. Lásd erről még Joseph Herman Hertz: Zsidó Biblia, Mózes öt könyve és a haftarák. V. Deuteronomium/ Dvárim. Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület Budapest, 1996. 375-378.

35 ApCsel 11, 3 és 19.; 15, 5. és 19-21.

36 Heiszler József: Egyhástförténelmi kézikönyv, Első kötet. Sárospatak, 1862. 28-30.

2012/2 Sárospataki Füzetek 51