Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - A HELVÉT HITVALLÁS III. ÉS IV. FEJEZETE - Istenről, az Ő egységéről és a Szentháromságról

Istenről, az Ő egységéről és a Szentháromságról

TEXTUS: 2MÓZ 20,2-3

^ ^ En vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szpl- W m gálát házából. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem. ” A Szentírás és a r r Szentírás magyarázata után most beszéljünk arról, akiről a Biblia szól. Istenről, az ő egységéről és a Szentháromságról. Idézzük fel mit tanultunk róla:

I. Hisszük, hogy Isten lényegére nézve egy, aki önmagától van, testnélküli, örökkévaló. Minden dolognak a teremtője és megtartója. Irtózunk tehát a pogányok több- istenhitétől, még ha azt olyan szépen csinálják is, mint ahogy a görög és római költők benépesítették istenekkel az Olympost. Világosan megmondta Mózes: „Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Űr” (5Móz 6,4).

II. Ugyanakkor hisszük, hogy a véghetetlen és megoszthatatlan egy Isten a személyeire nézve három, szétválaszthatatlanul és összeelegyíthetedenül különböző, tudniillik Atya, Fiú, Szendélek. Tehát nincs három Isten, hanem csak három személy, akik egyenlő lényegűek, egyformán örökkévalók, bár lényökre nézve különbözők. Ésszel ezt nehéz felérni, de hát hol van megírva, hogy nekünk mindent érteni kell. A titkok Istenéi, mieink a kijelentett dolgok (5Móz 29,29). Egyszerűen elhiszem, mert így tanítja a Szentírás.

III. 1) Mondta az angyal Máriának: ,^4 Szentlélek száll tereád és a Magasságosnak ereje ámyékoz meg téged; azért ami születik is, szentnek hívatik, Isten Etának” (Lk 1,35).

2) Keresztelésekor szózat hallatszott: „Ez az én szerelmes Fiam” (Mt 3,16 k.) - és a Szendélek leszállt rá, mint egy galamb (Jn 1,32).

3) Keresztelni az Atyának, Fiúnak és Szentlélek nevében kell (Mt 28,19)4

4) Szendéiket küld az én Atyám az én nevemben (Jn 14,26; 15,26). Ez az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, bizonyságot tesz énrólam. 1

1 Az eis to onoma megfelel a finális értelmű héber lesem-nek. Mi nem Jézus Krisztus nevében keresztelünk, hanem Jézus Krisztus nevébe vág)' nevére. Komáromi Csipkés György bibliafordítását a római katolikus cenzúra máglyára dobatta egyebek mellett éppen a nevére fordítás miatt, mert a Vulgata in nomine [Patris... etc] számított autentikus fordításnak. Mi azonban nem ceremóniamesterekként végezzük a keresztelést (in nomine), hanem Krisztus nevére (Luther: auf den Namen..., Komáromi Csipkés: nevére) keresztelünk, mert a keresztség beiktatási szövetségi jel. A keresztség bibliai értelemben, mint valami tulajdoni átruházás Krisztusnak a bűnök bocsánatára (ApCsel 8,16; 19,5; lKor 1,13. 15). Ugyanez az értelme a keresztségnek ott is, ahol az epivagy az en prepozíciót találjuk (ApCsel 2,38; 10,48; v. ö. LXX Józs 9,9; 2Sám 22,50; Sir 47,13, ahol a héber lesem fordul elő. Szó szerinti megfelelője az eis, azonban a LXX az en onomati, illetve epi fordítást adja.) Mindenesetre furcsa - egyháztörténeti érdekesség is —, hogy az új protestáns bibliafordítás visszatér ahhoz a változathoz, ami miatt Komáromi Csipkés Bibliáját máglyára vetették, az új római katolikus bibliafordítás pedig nagyon helyesen nevére fordítást közöl.

2011/2 Sárospataki Füzetek 155