Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rogerson, John W.: Sajátos ószövetségi teológia - Kulturális emlékezet, kommunikáció és embernek lenni

ROGERSON, JOHN W.

Ezzel a fenntartással fogadták el Eichhorn és Gabler a Genezis első fejezeteinek és az Ószövetség egyéb történelmi elbeszéléseinek történeti megbízhatóságát.14

Az első kutató volt de Wette, aki 1806-1807-ben megjelent Beiträge című művében komoly kihívásként vállalta fel, hogy elfogadja az Ószövetségben a történelmi elbeszélések mindenre kiterjedő precizitást. Nagyon szokatlan okai voltak annak, hogy ezt megtegye. A kortárs irodalmi és klasszikus görög-római tanulmányok mítosz-elméletét használta fel, mely a mítoszokat nem kitalációknak tekintette, hanem arra irányuló próbálkozásoknak, hogy költői és elbeszélő formákban fejezzék ki az embernek a valóság lényegét megragadó ösztönszerű megérzéseit.15

Ezért voltak ezek alapvetően fontosak a filozófia és a vallás szempontjából. Magyarázatuk helyes módszere nem abban állt, hogy lehántjuk azok természetfölötti külső burkát, így megragadva azután a történelmi tény magját. Az jelentette inkább a helyes utat, hogy esztétikai kritikát alkalmazunk, és ez ama örök valóság ösztönös megérzésének (megsejtések) leleplezésére irányul, melyet kifejezésre juttattak. De Wette számára tehát az Ószövetség történelmi hagyományai elsősorban abba a hitbe engedtek betekintést, melyben azok éltek, akik az írásokat megfogalmazták.

Nem lehetett információhoz jutni belőlük például a történeti Abrahámot illetően, hanem csak azzal kapcsolatban, hogy miként látták Abrahámban a későbbi nemzedékek a modell értékű kegyes ember példáját. A szövegek szerkesztésük korán is túlmutató összefüggésekre utalnak, s munkájukban idődén, az emberiség természetével kapcsolatos ösztönös megérzéseket fejeztek ki az örökkévalóságra és a jelenlegi világ ellentmondásaira vonatkozóan.16

Volt egy másik oka is annak, hogy de Wette miért vallotta az általa képviselt véleményt: elfogadta a pentateuchos és egyéb elbeszélések fragmentumok alapján történő szerkesztésének nézetét.17

Az a dokumentumokkal is alátámasztott nézet, hogy a pentateuchost eredetileg már kialakult források alapján állították össze, ilyen szószólóinak, mint például Eichhorn megengedte azt a felfogást, hogy Mózes az ókori források szerzője, és ő írta vagy gyűjtötte ezeket egybe.

14 Lásd Rogerson: Myth in Old Testament Interpretation 1. fejezetét

15 Lásd Rogerson: W. M. L. de Wette 47-49.

16 Lásd különösen a következő munkát: W. M. L. de Wette: 'Beytrag zur Charakteristik des Hebraismus'. In: Studien vol. 3. 2 ed. C. Daub and F. Creuzer. Heidelberg 1807. 241-312. és fejtegetésemet művemben: W. M. L. de Wette 65-69.

17 Rogerson: W. M. L de Wette 50.

86 SÁROSPATAKI FÜZETEK2011/1