Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rogerson, John W.: Sajátos ószövetségi teológia - Kulturális emlékezet, kommunikáció és embernek lenni
SAjÁTOS ÓSZÖVETSÉGI TEOLÓGIA vés részét képezik, és az így kialakult szempontok alapján törekszik különböző módon párbeszédre az Ószövetség szövegeivel. Ez nem jelenti azt, hogy Isten még any- nyira sem lenne jelen írásomban, mint amennyire Wallenstein a Wallenstein táborában. Mindent összevetve: Az Ószövetség teológiája olyan alkotás, amely — Bult- mannt idézve — az ószövetségi szövegek értelmezésének szolgálatába állítja a történeti forráskritika eszközét feltételezve, hogy van mának szóló üzenetük. Az olvasókra vár majd annak eldöntése, hogy a megvalósítás sikeres-e vagy nem; képessé teszi-e őket e munka arra, hogy új szempontok szerinti értelmezzék önmagukat és a mai világot vagy világokat. Történelem és kulturális emlékestet A bibliakutatás történetét sokféleképpen meg lehet írni. Az egyik lehetséges megoldás az, hogy azt a fokozatos felfedezés történetének tekintjük, vagyis a Biblia nem tévedhetetlen tudósítás minden olyan kérdésben, ami a mindennapi emberi életet érinti. Már a bevezetésben említettük, hogy a tizenhatodik századtól fogva a felfedező utak nyilvánvalóvá tették: az 1 Móz 10 és benne a népek táblázata nem a világ alapos földrajzi leírása. A tizenhetedik század utóbbi szakaszában a református teológus Richard Baxter hívta fel a figyelmet a bibliai tévedhetetlenség túlságosan is félreérthetetlen szemléletének veszélyére, kritizálva azokat, akik úgy tettek, mintha ez lenne az igazság [azaz azt tartották, hogy a Biblia tévedhetetlen információt tartalmaz mindennel kapcsolatban] minden nyelvtannal, logikával, filozófiával és minden egyéb tevékenységgel, tudománnyal szemben, sőt még ellátja a jogász, orvos, tengerész, építész, földműves és kereskedő feladatát is.12 Akár szándékosan, akár nem, Baxter mindenesetre nem említette a történelmet, és tény, hogy a bibliamagyarázók a maguk részéről ezt a kérdést tekintették a legnehezebben elfogadhatónak a modern tudomány fényében. A tizennyolcadik század korai szakaszában Humphrey Prideaux adott ki egy olyan munkát, amely összhangba hozta a Bibliában található történelmet azzal, amit az ókori világ történelmével kapcsolatban a klasszikus forrásokból ismerünk. Prideaux nem bibliai forrásait kritikus szakértelemmel és éleslátással kezelte, de ahol a bibliai és biblián kívüli források nem voltak összhangban, ott az előbbit részesítette előnyben. „Az Isten Szentlelke által diktált Szentírás igazsága szükségszerűen mindig tévedhetetlen.”13 A tizennyolcadik század végén Németországban az ilyen nyelvújítók, mint Johann Gottfried Eichhorn és Johann Philipp Gabler a Genezis első fejezeteit még mindig az emberiség kezdeteiről szóló történelmi beszámolónak tartották. Kritikájuk tudományos kritika volt, mely a történteket természetfölötti alapvonásaiktól fosztotta meg azzal az indoklással, hogy az első emberek és akik tapasztalataikat feljegyezték, nem rendelkeztek tudományos indítékokra vonatkozó ismeretekkel, s ezért tekintették isteni eredetű cselekedeteknek azt, amit a modern tudomány a természetből adódóan magyarázhatott. 12 R. Baxter: A Christian Directory in The Practical Works of Richard Baxter, vol I. Morgan, Pa.: Soli Deo Gloria Publications 2000. 724. 13 H. Prideaux: The Old and New Testament Connected in the History of the Jews and Neighbouring Nations. London: Baynes & Son 1716-1718. vol. 1. 337. 2011/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK 85
