Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között
BIBLIAISKOLA ÉS LAIKUS KÁNTORKÉPZŐ SÁROSPATAKON 1949-51 KÖZÖTT ...................................................................testvérünknek Alulírott vizsgálóbizottság igazolja, hogy a Sárospataki Kollégium Theológiai Akadémiája által .....................tartott egyházkerületi kántorelőképző tanfolyamot elvég ezte, és az ott szerzett ismereteiről az alábbi vizsgálóbizottság előtt a mai napon vizsgát tett. Ennek alapján a vizsgálóbizottság a gyülekezeti munkában és az énekmisszió szolgálatában a saját egyházi hatóságának engedélyével és utasításai alapján való önkéntes szolgálatra alkalmasnak találta.”72 E bizonyítványokat utólag küldte el a Kollégium a lelkipásztoroknak, akik gyülekezeti istentisztelet keretében ünnepélyes formában adták át azokat a végzetteknek. Azt többször is hangsúlyozták, hogy a kiadott bizonyítvány nem kántori oklevél, és hogy három hét alatt nem lehet megtanulni orgonáim, szükséges az évközi gyakorlás és újabb tanfolyamok elvégzése. „... egyházkerületünk 1950-5/10. sz. határozata kifejezetten tilalmazza teljes képesítéssel nem bíró kántorok végleges és díjlevéllel való alkalmazását. Jelen bizonyítvány csak látogatási bizonyítvány egy alapfokú kántor előképzőről, így tehát nem jelenti a teljes képesítést, hiszen ez egy három hetes előképző alatt [...] még legkiválóbbak számára sem érhető el. Kérjük lelki- pásztor testvéreinket, hogy a tanfolyamot végzett növendékeink részére a további gyakorláshoz adjanak meg minden lehetőséget, és személyesen is szíveskedjenek foglalkozni időnként velük, hogy újabb tanfolyamon annak idején jó bizonyságát adhassák otthoni szorgos munkájuknak.”73 Mégis adódtak éles konfliktushelyzetek a bizonyítvány hatályát illetően. Déde- sen történt az az eset, hogy a kántorelőképzőt végzett fiú édesapja követelte a lelkésznél, hogy fia végezhesse vasárnaponként a kántori szolgálatokat, és játszhasson az orgonán. Ahogy a lelkész fogalmazott: „Az egyik édesapa valósággal hadat üzent azért, hogy fia - a Patakon nyert eddigi ismeretei alapján - minden további nélkül a kántori tiszt ellátására — azonnali hatállyal — alkalmaztassák. Mert tőletek ez a > >parancs< < .”74 Az apa a bizonyítvány azon mondatára hivatkozott, miszerint „ennek alapján a vizsgálóbizottság a gyülekezeti munkában és az énekmisszió szolgálatában a saját egyházi hatóságának engedélyével és utasításai alapján való önkéntes szolgálatra alkalmasnak találta.” A lelkész tanácsot kért a Kollégiumtól, hogyan oldja meg ezt a helyzetet, illetve milyen szolgálatra is jogosít a megszerzett bizonyítvány? A válasz és a tanács a következő volt: „Ez a bizonyítvány, amit itt kaptak, nem oklevél, tehát nem jogosít semmiféle állásra. Önkéntes szolgálatra találtuk alkalmasnak. [...] három hét alatt természetesen nem lehet megtanulni orgonázni. Mindezek ellenére áldott dolog lenne, ha ő, aki a gyülekezet lelkipásztorának ajánlásával és kérésére jött ide a tanfolyamra, beleépülne minél hamarabb a gyülekezeti szolgálatba.”75 72 Bizonyítvány, SRKL Kdd. TV. 4. 73 Tájékoztatás a bizonyítványokhoz, SRKL Kdd. TV. 4. 74 Levél a dédesi lelkipásztortól, 1951. március 9., SRKL Kdd. IV. 4. 75 Válaszlevél a dédesi református lelkésznek, 1951 márciusa, SRKL Kdd. IV. 4. 2011/4 Sárospataki füzetek 149
