Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között
BIBLIAISKOLA ÉS LAIKUS KÁNTORKÉPZŐ SÁROSPATAKON 1949-51 KÖZÖTT munkások képzése, az iskolák államosítása után pedig kántoraikat is elveszítették gyülekezeteink. Az adott körülmények és lehetőségek között nagy szükség volt új kántorok képzésére. „Miután a mi volt kántor-tanítónk államosítva lett és kántori teendőt nem végezhet és nem is végez, igen el vagyunk akadva kántor dolgában.”5 „Gyülekezetünkben jelenleg nincsen kántor, diákgyerekek látják el alkalmilag a kántori szolgálatot, így feltéden szükségünk van egy állandó kántorra.”6 Egyházkerületünk a kialakult hiány megszüntetésére megszervezte bibliai és kántorelőképző tanfolyamait. Kisebb létszámmal jelentkeztek érdeklődők a bibliai középfokú tanfolyamokra, és nem minden felvett végezte el a háromhetes tanfolyam egészét. A kántorelőképzők iránt viszont óriási volt az igény, az ország legtávolabbi pontjáról is jelentkeztek tanulni vágyók, gyors egymásutánban kellett szervezni a tanfolyamokat, de még így is többen helyhiány miatt maradtak ki a képzésből. Volt olyan hallgató is, akinek a felvétele érdekében maga Csomasz Tóth Kálmán írt levelet Nagy Barnához, a teológia akkori rektorához. „Egyik konventi missziói munkás testvérünk kérésére fordulok Hozzád szeretettel az alábbi ügyben [...] A nyíracsádi gyülekezetben [...] az éneklés állapotát igen lehangolónak találta és megállapította, hogy a gyülekezet laikus énekvezetője, Lengyel Sándor hívő szabómester atyánkfia kész volna akár saját költségén is részt venni valami tanfolyamon, ahol az énekvezetés elemi dolgaiban jó eligazításban részesülne. Én azonnal a Nálatok folyó tanfolyamokra gondoltam, és bár úgy hallom, hogy azokra igen sokan jelentkeztek, mégis szeretettel kérlek, légy szíves ezt az atyánkfiát, ha csak egy lehetőség is van rá, a legközelebb megnyíló tanfolyamok egyikére felvenni.”7 Tanárok, tanulók azért munkálkodtak együtt, hogy „... a mester nélkül maradt orgonák templomainkban újra megszólalhassanak, hogy zúgja az orgona ami örömeinket, s hangjaival szárnyalhasson énekünk az Úr zsámolyához, s ne maradjanak némák a sípok, ne legyen bennük halott a hang, hanem általunk — gyarló szolgálatunkkal — élő.”8 A tanfolyamok egyik célja az volt, hogy az új, ún. 1948-as — az első próbakiadás előszavának keltezése (1948. október 31.) után így nevezett — Énekeskönyvet gyülekezeteink kántorai megismerhessék. Valójában az első kiadás 1949 nyarán került ki a sajtó alól.9 Az Énekeskönyv próbakiadásnak készült, s annak is számított 1964-ig, amikor a Zsinat véglegesen elfogadta és hivatalos használatra bevezette. Az addig eltelt időben a gyülekezetek többsége nem próbálta ki azt, még a legtöbb lelkész, kántor sem ismerte évekig.10 11 Ezek után már kevésbé csodálkozunk azon az 1950- ben íródott levélen, melyben az egyik jelentkező kérdezi: „... énekeskönyvet ott kapok-e, mert én mindenfelé érdeklődöm új énekeskönyv iránt, de nem lehet kapni sehol.”11 A következő évre sem változhatott érdemben ez a tendencia, hiszen a tanfolyam hallgatóinak többsége csak a tanfolyam három hete alatt vehette kézbe, is5 Nagylónya, SRKL Kdd. IV. 4. 6 Ond, SRKL Kdd. TV. 4. 7 Csomasz Tóth Kálmán levele Nagy Barnához, SRKL Kdd. IV. 4. 8 Búcsúbeszéd, SRKL Kdd. IV. 4. 9 Egyházzenei vezérfonal, Tanfolyami jegyzet a magyarországi református lelkész- és kántorképzés számára I. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp., 1969 230. p. 10 Egyházzenei vezérfonal... 234. p. 11 Püspökladány, SRKL Kdd. IV. 4. 2011/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 133
