Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között
SZATMÁRI EMÍLIA „Ha... egy iskola szinte teljesen a lehetőségeire van utalva, akkor életére egyfelől a lehetőségek vigyázása, másfelől a vállalásuk melletti döntés kockázata és izgalma jellemző; mindkettő fokozott éberséget, gondot és ezekkel együtt az élet fokozott aktivitását követeli, amelyet csak erősít az a tendencia, hogy a lehetőségek felé lendülve, ebben a lendületben ugyanaz a lélek legyen a hajtóerő, amely a Főiskolát századokon át táplálta...”3 A pataki Kollégium felszámolása előtti utolsó éveket ilyen kezdeményezések és eredmények jellemezték. Sőt az intézmény nem csupán az oktatást, a szellemi és lelki nevelést hangsúlyozta, de közvetlen környezetében, Sárospatak társadalmában, és távolabbi környezetében, a tiszáninneni gyülekezetekben is fokozatosan bővülő szolgálatokat vállalt. Felújította a városi értelmiség számára az ún. „Péntek Esték” előadássorozatot, megindította a helyi lakosság szélesebb rétegeihez szóló közművelődési előadásokat „Felnőttek Iskolája” néven, a gyermekek részére pedig a gimnázium „Népi csoportja” rendezett népi mese- és játékdélutánokat. Újraindultak a szuplikációs szolgálatok a Bodrogköz, Hegyköz, majd Abaúj és Borsod gyülekezeteiben. A Kollégiumnak a gyülekezetekben végzett szolgálata a faluval és az ott élőkkel korábban kialakult kapcsolat ápolásán, erősítésén túl a magyar irodalmi és zenei kultúrának a vidékkel való megismertetését, terjesztését is szolgálta. Ilyen jellegű és célú szolgálat volt a már korábban tanfolyamként indult, de a háború utáni években állandó tagozattá fejlesztett külön fiú- és leány-népfőiskola, valamint a népfőiskolái vezetőket, falusi kulturális munkásokat képző Szabadakadémia. Az iskola extenzitásra is képes erősödését bizonyítja, hogy tagozatait általános iskolával bővítette. 1946 őszén a gimnáziumnak két partikulája is létesült: Cigándon és Tokajban. A tanítóképző pedig Rácsén szervezett partikulát. 1947-ben megnyílt a Kertészeti és Szőlészeti Középiskola, valamint komoly beruházások után készen állt a Kollégium egy nyomdász középiskola új tagozatként való megnyitására is, de erre már nem kerülhetett sor. A Kollégiumban végezték ez időben a Sárospataki Református Lapok, a Sárospataki Ifjúsági Közlöny és a Sárospataki Igehirdető című folyóiratok szerkesztését, kiadását. A háború után rövid ideig még erősödtek az iskolának a nyugati protestantizmussal való kapcsolatai. Ez tette lehetővé a peregrináció újraindulását és a cseretanárság intézményének felállítását is. A háború előtti diákegyesületek is tovább működtek. Sok hitébresztő, hitet erősítő alkalmat biztosítottak mind a középiskolások (negyvenhárom bibliakör), mind az általános iskolások (negyven vasárnapi iskola) számára. A Kollégium tanárai külön bibliakörökben vehettek részt. Ezekben az években tovább végezte az intézmény a lelkésztovábbképzést és a gyülekezeti munkások képzését, valamint bibliaiskolai és kántorképző tanfolyamokat szerveztek 1949 és 1951 között.4 Bibliaiskola és kántorképző tanfolyamok Egyházunkat 1946-tól kezdődően tragikus változások érték, a tanító- és diakónusképzők államosítása, ill. bezárása után megszűnt a lelkészmunkatársak, gyülekezeti 3 Értesítő 1945/46 3. Közli: Szentimrei Mihály, 217. p. 4 Szentimrei... 217-220. p. 132 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/4
