Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között
Szatmári Emília Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949 ÉS 1951 KÖZÖTT A második világháborút követő évek aktivitása Patakon 1944 decemberében Sárospatakot előbb román, majd orosz csapatok foglalták el. A front elvonulása után a város és a Kollégium élete is viszonylag hamar normalizálódni látszott. A Kollégium már 1945. január 3-án harminc gimnazistával és három teológussal megkezdte/folytatta az oktatást. Eleinte a frontokon harcoló vagy fogságba esett tanárok helyett — átmenetileg — nyugalmazott tanárok tanítottak.1 Az egyházak élete azonban 1945 után már nem folytatódhatott a két világháború közötti korszak jellemzői szerint. A református egyház vezetése kezdettől érzékelte a kialakuló politikai harcokat és az egyre erősebbé váló egyházellenességet. 1946. július 4-én Rajk László belügyminiszter feloszlatta a Magyar Cserkész Szövetséget, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületét, majd a következő napokban több száz egyéb, nagyobbrészt egyházi-vallási jellegű egyesületet, társaságot, szervezetet. Ez a folyamat az 1952-es ún. Missziói Szabályrendelet létrejöttéig tartott és fokozódott, s ennek során az állam az egyházak istentiszteleten és templomon kívüli minden tevékenységét ellehetetlenítette, megakadályozta, betiltotta. Iskoláink államosításának előkészítése 1948 elején kezdődött. 1948. március 9- én a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára tárgyalt Sárospatakon Enyedy Andor püspökkel, ahol a politikus a Magyar Kommunista Pártnak a sárospataki református oktatási intézmények elleni kifogásait ismertette. Itt Kovács Máté államtitkár a pataki oktatási intézmények szervezetében, személyi összetételében, beiskolázási politikájában vélt hiányosságokról beszélt. Véleménye szerint a 400 éves múlt, a tradíciók, a múltban demokratikusnak számító iskolapolitika már nem kielégítő. Ezért fontos, hogy minden intézmény tervszerűen beilleszkedjen a népi demokrácia művelődéspolitikájába. Az 1948. évi XXXIII. törvénycikk a nem állami iskolák állami kezelésbe vételét mondta ki. Az 1948. október 7-én létrejött Egyezmény értelmében csak négy nagy múltú középiskola maradhatott még néhány évig egyházi tulajdonban, így a sárospataki gimnázium is, ám végül ezeket is fel kellett „ajánlani” az államnak - a debreceni kivételével - 1952-ben.1 2 1 Szentimrei Mihály: Adalékok a Sárospataki Református Kollégium XX. századi történetéhez. In: A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 Szerk.: Barcza József - Dienes Dénes Sárospatak, 1999 2 Egyháztörténet 2. Szerk.: Ladányi Sándor - Papp Koméi - Tőkéczki László. Református Pedagógiai Intézet, 1998. 147-150. pp. 2011/4 Sárospataki Füzetek 131
