Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Doedens, Jacob J. T.: ígéretre hangolt remény - Messiási ígéretek és ezek beteljesedése

Do e dens, Jacob J, T.

hogy <5 magasabbra jutott14 az egeknél. Ugyanúgy a hívőkről is azt mondja a 3,14, hogy részeseivé lettünk a Krisztusnak. Itt könnyen lehetne azt mondani, hogy az Újszövetség ugyanúgy beszél az Atya és a Fiú közötti visszonyról, mint az Isten és a hívő ember közöttiről, ami azt jelentené, hogy miként Isten adoptálja az embereket, ugyanígy adoptálta Jézust is. De sokkal valószínűbb, hogy az újszövetségi írók any- nyira jól tudták, hogy mi a különbség minőségben Jézus és az ő követői között, hogy könnyen tudták alkalmazni az emberekre azt, amit Jézusról is mondtak, anélkül, hogy az éles határt Jézus és az emberek között elhomályosították volna. Ráadásul az Újszövetségre nem kell úgy tekinteni, mintha ez csak dokumentumforrás lenne, ami csupán azért jött létre, hogy minket tájékoztasson arról, hogy mit hittek az első keresztyének. A saját tapasztalatunk is teljesen más dologra mutat: ami számunkra a legértékesebb és a legfontosabb, azt általában ritkán kell hangsúlyoznunk és kimondanunk. Néha az őskeresztyén hitről és szokásokról bizonyos adatok csak ‘véletle- nül’ kerültek be az Újszövetségbe. Hisz az apostoli levelek hiterősítőként íródtak, azoknak az embereknek, akik már megkapták az első hitben való tanítást. Ha az Újszövetség valamelyik tanról keveset beszél, az még nem azt jelend, hogy az egyházban ezt még nem is tanították. Szintén nem lehet azt mondani, hogy ha eltérő leírást találunk, akkor ezek a dolgok tanbeli fejlődésre mutatnak. Éppen ellenkezőleg: az igazi hittől várható lenne, hogy ne mindig egyszerű szavakkal lehessen leírni. Sokszor annyira emberfeletti dolgokról van szó, hogy az egyik leírás kiegészíti a másikat, anélkül, hogy itt tanbeli különbségekre, fejlődésre vagy ellentétekre kellene gondolnunk.15

3. A messiási ígéretek a Második Templom idejében

Sokan arra hivatkoznak, hogy a zsidó messiási váradalom egyáltalán nem egységes, és hogy a ‘Messiás’ fogalma nem is töltött be kulcsfontosságú szerepet a zsidó gondolkodásban.16 És valóban, az Ószövetség egymástól eltérő leírásokat nyújt arról, amit a zsidók arra használtak, hogy képet kaphassanak a jövendő Messiásról. Az Ószövetségbe való rövid bepillantás rögtön megmutatja ezt a változatos képet a várva várt megszabadulásról és az Isten felkentjéről, a Messiásról.

Vannak igehelyek, amiből kiderül, hogy maga Isten jelenik majd meg szabadítóként, gondoljunk csak az Ézsaiás 40-re: „Építsetek utat a pusztában az Úrnak . . . mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt” (Ézs 40,3—5).17

Az Ószövetség a Messiást úgy is ábrázolja, mint a Dávid házából való királyt, aki az Ézs 9, 5—6-ban még azokat a címeket is megkapja, hogy ő lesz a Csodálatos Tanácsos, az Erős Isten, az Örökkévaló Atya, a Békesség Fejedelme. Ezékiel is azt mondja, hogy majd Dávid lesz Isten népének az új pásztora (Ez 34,23—24). Ennek a messiási váradalomnak az alapígérete a 2Sám 7,16, ahol Isten Nátán próféta által Dávidnak megígéri: „.. .a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz”. A Zsoltárokban is történik utalás erre az ígéretre, pl. a Zsolt 89 és 132.

14 Szó szerint: magasabb lett, mbBórepcx; tcöv oúpavüv yevópevoi;.

'5 O’Neill, 12-14.

16 Ld. Everett Ferguson, Backgrounds of Early Christianity (2. kiadás. Grand Rapids, Mich., Eerdmans, 1993), 517-519.

17 Vö. a Jubileumok könyve 1,22—25, ahol Isten megígéri, hogy közvetítő nélkül fogja népét helyreállítani. Angol fordítás: O. S. Wintermute, in The Old Testament Pseudepigrapha 2 (szerk. James H. Char- lesworth. New York, Doubleday, 1985), 54.

30 SÁROSPATAKI FÜZETEK 201 1/4