Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Doedens, Jacob J. T.: ígéretre hangolt remény - Messiási ígéretek és ezek beteljesedése
ja imádni az angyalt.10 11 De az angyal ettől visszatartja Jánost ezekkel a szavakkal: „szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek ... az Istent imádd!” Ugyanilyen helyzetet találunk a Lk 5,8-ban, ahol Péter leborult Jézus előtt. Jézus pedig nem utasította vissza ezt a tiszteletadását. Itt csak két lehetőség marad meg: Jézusnak joga van isteni dicsőséget elfogadni, vagy őróla azt kell mondanunk, hogy rossz emberrel találkozunk őbenne. A kritikus szemlélet által kedvelt lehetőség itt lehetetlenné válik, hogy Jézus egy jó, de csupán emberi tanító. Egy igazi, jó, emberi tanító soha nem fogadná el azt a dicsőséget, amit kizárólagosan Istennek lehet adni, ahogy az angyal a Jel 22-ben is megmutatja. A két igehely, az ApCsel 2,36 és a Róm 1,4 tehát nem elég arra, hogy ezek alapján ilyen krisztológiai tanbeli evolúcióra lehessen következtetni az Újszövetségen belül, mégpedig, hogy Jézust a feltámadása után tették volna Messiássá az egyház hitvallásában, és később azt mondták volna róla, hogy ő már a kezdettől fogva a Messiás volt. Egy ilyen fejlődésnek a feltételezése ráadásul eléggé logikátlannak tűnik: ha tényleg kidolgoztak volna egy új krisztológiát, nem hagyták volna változatlanul a régi szövegeket. Főként nem, ha azt vallják, hogy az Újszövetség mindenféle egyházi tradícióból jött létre. Ha ez igaz, akkor valószínűleg egyáltalán nem találnánk ennek az új krisztológiának a nyomait. Közben sokkal jobb megoldást is lehet találni arra az újszövetségi szóhasználatra, hogy Isten Jézust a feltámadása után Úrrá és Messiássá tette. Igaz, hogy ha valakit kineveznek egy focicsapat edzőjének, akkor azt a funkciót csak a kinevezése óta tölti be. De ez teljesen másként néz ki, ha valakit királlyá11 tesznek. Ezek a megnevezett igehelyek Jézus trónralépéséről szólnak. Ha valakit de facto királlyá tesznek, ez pontosan azért történik, mivel ő jogilag (dejure) már király volt.12 13 Tehát nem kell azt feltételeznünk, amikor az ApCsel 2,36-ban Jézusról azt olvassuk, hogy „Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten”, hogy a szerző azt hitte Jézusról, hogy Jézus a feltámadása előtt még nem volt Kúp io<; és Xpiotóg. O’Neill arra is rámutat, hogy az Újszövetség Jézusról meg a hívőkről néhányszor valóban azonos dolgokat mond. Ez néha úgy néz ki, mintha Jézus is valamivé lett volna, ami az ő korábban még nem volt. A Zsid 1,5 így ír Istenről és Jézusról: „Atyjává leszek, és ő Fiammá lesfj, a Jel 21,7 ugyanígy mondja a hívőkről: „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam les ff. A Zsid 1,4 mondja, hogy a Fiú feljebbvaló letfl7’ mint az angyalok, a Zsid 5,9 leírja, hogy „miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé letf. A Zsid 6,20-ban azt olvashatjuk, hogy Jézus Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké, és a 7,26 azt bizonyítja, ÍGÉRETRE HANGOLT REMÉNY-MESSIÁSI ÍGÉRETEK ÉS EZEK BETELJESEDÉSE 10 Az Újfordítás helyesen fordítja a irpooKiívfioai igét: „leborultam . . . hogy imádjam őt”. 11 Erről szól az újszövetségi szóhasználat. Az Újszövetség itt mindig utal ószövetségi igékre, mint a 2 Sám 7,14; a Zsolt 2; 8; 110. 12 Ld. O’Neill, 14—17. O’Neill még a Biblián kívül is megtalálja ezt a szóhasználatot Homérosz Odüsszeájában, ahol valaki ezt mondja Telemakhosznak: „Soha ne tegyen téged Kronion királlyá Ithakában, ami az örökölt jogod lenne”. Itt se arról van szó, hogy Telemakhosz ontológiai változáson menne át, ha király lenne, hanem, hogy ő a jogos király, aki uralkodni is fog, ahogy az istenek is mindig akarták. 13 Kpeí.rrwi' yevópevoi;. Az Újfordítás ezt elsimítja: „Annyival feljebbvaló az angyaloknál”. 2011/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 29
