Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Doedens, Jacob J. T.: ígéretre hangolt remény - Messiási ígéretek és ezek beteljesedése
Doedens, Jacob j. t. A reformáció korában ezt a hitvallást támadta meg a szociniánizmus5 Angliában és Hollandiában, és az unitárizmus Erdélyben és Lengyelországban. Ezek a mozgalmak elfogadták a reformáció által vallott egyik alapelvet, hogy csak a Biblia legyen az egyházi tanításnak az alapja. Ezért állították, hogy a Biblia alapján nem lehet megvédeni az inkarnációról és szentháromságról szóló tanítást.6 A 19. század után ez a szemlélet széles körben elfogadott vélemény lett. Sok Biblia-kutató szerint a Jézusról mint testet öltött praeexistens isteni lényről szóló egyházi dogmát egy hosszú tanbeli fejlődés eredményének kell tekintenünk. Azt állítják, hogy ez a dogma a Jézus feltámadásában vetett hitből fakadt. Ennek a gondolatnak a kialakulása a következő:7 Azzal az ortodox hitvallással szemben, mely szerint Jézus Isten Fia, azt hangsúlyozták, hogy néhány újszövetségi igéből arra lehet következtetni, hogy Jézus Isten Fiává lett, Isten Jézust Úrrá és Fiává tette (étrotriaev), neki adott minden hatalmat, és Isten Jézust Fiává nyilvánította (Lk 3,22; ApCsel 2,36; Mt 28,18; Fii 2,9; Róm 1,4). Ha Jézus Isten Fiává lett, ez nem azt jelenti-e, hogy ő korábban még nem volt az? Ez a gondolat Wellhausennél kezdődik. O mondja az ApCsel 2,36 („Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten”) és a Róm 1,4 alapján („a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult”), hogy Isten Messiássá tette Jézust. Ebből Wellhausen arra következtetett, hogy Jézus a fellépése elején nem tartotta magát Messiásnak. Szerinte az ApCsel 2,36 és a Róm 1,4 egy olyan krisztológiát mutat, ami még nem létezett a legrégebbi újszövetségi dokumentumokban, tehát egy fejlődésben levő krisztológiát. Ennek az elméletnek a recepciótörténete megy tovább Johannes Weissszal, aki Wellhausen publikációja alapján ugyanígy azt mondta, hogy Jézus Isten prófétája vagy szolgája volt, de nem a Messiás. Tanítványa, Rudolf Bultmann ezt a látásmódot tőle vette át. Bultmann szerint Jézus nem Messiásként lépett fel, hanem prófétaként, rabbiként, és ördögűzőként.8 Mások Jézust a bölcsesség tanítójának tekintették, zsidó cinikus tanítómesternek, prófétának, vagy valakinek, aki mindig a szegények oldalára állt, karizmatikus gyógyítónak vagy talán csodatévő rabbinak. Milyen képet is találunk Jézusról a modern kutatásban, hiszen alig van valaki, aki Jézusról azt mondja, hogy ő a Messiás.9 Érdekes lenne mindezt magától Jézustól megkérdezni. Ez talán értelmeden gondolatnak tűnik, de érdekes módon az Újszövetség erre ad valamifajta ‘kapaszkodót’. Találkozunk a Jel 22,8—9-ben azzal a történettel, hogyjános leborulva akarnikus hitvallások közé tartozik. Érdekes módon a Niceanumot nem vették be a Magyarországi Református Egyház hivatalos hitvallásai közé. 4 Kálvin ezt egyébként battalogianvk tartotta, felesleges szószaporításnak. Ld. Karl Barth, The Theolog) of the Reformed Confessions (Louisville, Westminster John Knox Press, 2002), 17. 5 Az elnevezés a Lelio és Fausto Sozzini nevéből ered, ld. J. C. O’Neill, Who Did Jesus Think He Was? (Leiden, Brill 1995), 1. 6 O’Neill, 1. 7 Ld. O’Neill, 7-12. 8 Rudolf Bultmann, A% Újszövetség teológiája (Budapest, Osiris, 1998), 36—42. (Eredeti cím: Theologie des Neuen Testaments (Tübingen, Mohr (Siebeck), 1953). 9 Ld. O’Neill, 23. 28 SÁROS FATA RI FÜZETEK 2011/4
