Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - BÁLÁM TÖRTÉNETE - Beszélgetés egy emberről, aki a gonoszság jutalmát kedvelte
Bajusz Ferenc igehirdetései szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat. Hever, fekszik, mint a hímoroszlán, és mint a nőstényoroszlán, ki merifölkelteni? A.ldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz (24,3-9). A lélek sodrásában Bálám itt a patriarchális korszak másik Isten nevét is említi. El- Saddáj, a Mindenható. Ezen a néven újítja meg a szövetséget Abrahámmal (lMóz 17,1), beszél Izsákkal, Jákobbal és Mózessel (2Móz 6,3). Hasonlatában Izraelt a cédrusfákhoz hasonlítja. Az ókorban ezek voltak a nemes szépség jelképei. Ezek a 30 m magas karcsú, gyönyörű örökzöld fák a Libánon ékességei voltak. Pirossal csíkozott, jó illatú és csomómentes fájukból építették a legszebb palotákat Dávid és Salamon korában. A legszebb fák egy méter átmérőjűek. Mivel egy ezeréves cédrus férficomb vastagságú csupán, azt gyanítjuk, hogy a vastagabb 3-4 m kerületű, néhol már kettéhasadt törzsek háromezer évesek is lehetnek, tehát Salamonnal egyidősek. De ez a másál nemcsak a múltról beszél, hanem a jövőbe is tekint. Agág volt a legnagyobb, legerősebb nép az amálekiták között (2Móz 17,8k; lSám 15,1-8). Bálám szerint Izrael királya Agág fölé emelkedik. IV. A harmadik áldás után a király teheteden dühében toporzékolt az oltárok mellett. Nyilván arra gondolt, hogy Bálám összejátszott Jahvéval. Nehogy még nagyobb baj legyen, hiszen az áldás minden szava automatikusan hat, haza kell őt kergetni. Ide hívattalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad már háromszor is! Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az Úr, Jahve, megfosztott téged a jutalomtól (24,10-11). Legszívesebben meg is öletné a tehetetlen prófétát, ha nem félne attól az Istentől, akit szolgál, aki szólt általa. Bálám harmadszor is megpróbálta megmagyarázni, hogy miért nem sikerülhetett neki megátkozni Izraelt. Ekként gondolkodott: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, hogyha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és aranynyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat. Csak azt mondom, amit az Úr meghagy (24,13). Milyen nagy dolog, ha egy pap így tud beszélni. Ha van bátorsága szembehelyezkedni emberi várakozással és királyi akarattal, kitartva az Istentől szájába adott ige mellett. Ha a dühösen rátámadó királynak, aki egyébként élet-halál ura, el tudja mondani úgy, ahogy Josephus Flaviusnál olvassuk: „Oh, Hálák, gondold meg, vajon tőlünk fúgg-e, hogy mit mondjunk, és mit hallgassunk el, ha Isten Heike megszáll bennünket? Mert ilyenkor ő beszél belőlünk azt, amit akar, anélkül, hogy tudnánk róla. Nagyon jól tudom, miért hívattatok engem ti és a midia- niták, és csakugyan szándékomban is volt teljesíteni kívánságotokat, azonban inkább kellett engedelmeskednem Istennek, pedig kedvetekre akartam tenni. ” Tehát, amit beszélt Bálám, azzal nincs baj. Hiszen vigyázott arra, hogy azt szólja, amit az Úr adott a szájába. Mégis itt van a bukásának az ötödik oka. Azt gondolta, a másik helyen megváltozik Isten akarata is. Ezért járta körbe a királlyal a környező hegyeket. Hátha valahogyan mégiscsak segíthet a királyon a kilátásba helyezett mesés jutalom reményében. Az egyenes úton járva már az első meghiúsult ál212 SÁROSPATAKI FÜZETEK2011/2
