Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - BÁLÁM TÖRTÉNETE - Beszélgetés egy emberről, aki a gonoszság jutalmát kedvelte
Bálám története dáskísérlet után azt kellett volna mondani neki, hogy nézd király, nem megyek veled tovább. Ha innen meg kellett áldanom ezt a népet, onnan is csak megáldhatom. Az én Istenemben nincsen változás vagy változás árnyéka. Ehelyett azonban elment vele, és maga is segített az áldozatok bemutatásánál abban a pogány hitben, hogy Istent a véres áldozattokkal „jobb belátásra” lehet bírni. Most de jó lenne, ha megváltoztatná a döntését. Mert ahogy Péter apostol írja, Bálám a „gonoszság bérét szerette” (2Pt 2,15). Hányszor próbálunk mi is lazítani a lelkiismeretűnkön azzal az indoklással, hogy Isten akarata a különböző körülmények között megváltozhat. Hányszor próbáljuk az imádságainkban „jobb belátásra,” nekünk megfelelő megoldásra bírni Istent. Közben a sziklák mögül, ahová imádkozni ment, botorkáló léptekkel kitántorgott az ősz próféta. A szeme tágra nyitva, az arca átszellemült, nem törődik már pénzzel, civakodó országokkal. Megtelt a lelke a jövendők fuvallatával, ködök szakadnak szét a szeme előtt, amikor odaszólt a királynak: Most amikor elmegyek népemhez, jöjj, föltárom még előtted, hogy mit fog tenni ez a nép a te népeddel a messze jövőben (24,14). A hegycsúcs peremén megállt, lassan felemelte a karját a zsidók tábora fölé, és felhangzott ajkán most már a kérés ellenére a nagy prófécia Krisztusról: „így s%ól Bálám, Beér fia, így sfiíl az a férfi, kinek megnyílt a szeme, így szól az aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel: I altom őt, de nem most, szemlélem, de nem kössél. Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből. Be%ú%pa Moáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját. Birtokába kerül Edom, birtokába kerül ellensége, Szfir, mert hatalmasan cselekszik Izrael. Fitapossa Jákob, még a városból menekülőket is elpusztítja. Amálekről ezt mondja: Népek eleje Amálek, mégis pusfiulás a vége. A kémekrőlpedig: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked. Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszj Assur. Aytán a példabeszédet így fejezte be: 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 213
