Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - A HELVÉT HITVALLÁS III. ÉS IV. FEJEZETE - Istennek, Krisztusnak és a szenteknek képeiről

A HELVÉT HITVALLÁS Ili. ÉS IV. FEJEZETE

den olyat kihordtak onnan, ami nem volt odavaló. Ez nem valami új divat volt, csak visszatérés az őskeresztyén egyházhoz, ahol nem volt se kép se szobor.

Lactantius,10 11 a híres egyházatya (mh. 320 körül még a III. sz. végén azt mondta, hogy „ahol kép van, ott nincs semmi vallás. ” Epiphanius,11 szalamiszi püspök mikor vi- zitációi során valamelyik templom ajtajánál olyan függönyt talált, amelyre Krisztus vagy valamely szent képe volt festve, letépte azt és eldobta, mert a szentiratok tekintélye elleni dolognak tartotta, hogy Krisztus egyházában embernek a képe függjön.

3) Hogyan lettek tele mégis idők során a keresztyén templomok képekkel és szobrokkal?

a) Az első oka ennek az, hogy az egyház Gergely pápa nyomán azt tanította, azért vannak képek és szobrok a templomban, hogy az emberek a vallásban oktatást nyerjenek, és a saját idvességükre és az isteni dolgokra intessenek. Ez azért helytelen okoskodás, mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által (Róm 10,17). Tehát a vallásban való helyes oktatás az igehirdetés. A római katolikus templomokban a mise kiszorította az igét.

b) A középkor folyamán csak egyházi művészet volt megengedett. Festészetben, szobrászatban egyaránt. A legszebb képek, szobrok aztán bekerültek a templomokba. Vándordiák koromban végigjártam ezeket a híres templomokat.- A sixtusi kápolna Michelangelo freskóival,- A római szent Péter templom a Pietával,- A San Pietro in Vincoli Michelangelo Mózes szobrával,- A velencei szent Márk templom 1600 éves oszlopaival,- A milánói dóm 1000 tornyával, sorolhatnánk őket.

Ezek mind inkább múzeumok már, mint templomok. Százas csapatokban vonulnak át rajtuk a turisták, oda minden áhítat.

4) Az írás ezer helyen tiltakozik az ellen, hogy Istent kiábrázoljuk (5Móz 4,23k; 12- 18; 27; 15; Róm 1,22 k; Ézs 40,18. 25). A legpregnánsabban a II. Parancsolat szól ellene: „Ne csinálj magadnak faragott képet...” Az aranyborjút Mózes összetörte (2Móz 32,20). A rézkígyót Ezékiás összetörte (2Kir 18,4).

10 Lactantius (250- cca. 320) Diocletianus császár udvarában tanított retorikát. Közben azonban keresztyén lett, ezért el kellett hagynia az udvart. A latinul író klasszikusok műveit páratlanul magas szinten ismerte. Ebbéli tudása mögött elmaradnak teológiai ismeretei. Az egyháztörténelemben az apologéták között tartják számon. Hieronymus azt írja róla, „bárcsak úgy tudta volna megerősítem a%t, ami a miénk, mint ahogy le tudta rombolni a másokét. ” Fő műve a Divinae institutiones, melyben az antik filozófia, mitológia fölött fogalmaz meg kritikát keresztyéni nézőpontból.

11 Epiphanius (cca. 315-403) zsidó szülők gyermekeként született. Ifjú korában egyiptomi szerzetesek között élt. Fiatalemberként kolostort alapított Eleutheropolis közelében, melynek vezetője is lett. 367-ben Konstantia (Szalamisz) püspöke lett Cipruson, ahol a szerzetességet szorgalmazta. Orige- nest tekintette minden herezis okozójának, különösképp az arianizmusénak. 394-ben Jeruzsálemben igehirdetésében Origenes követőit támadta. Egy levelében Origenes tévedéseivel foglalkozott, hangsúlyozta a földi Paradicsom létét, foglalkozott az Éden négy folyójával, a Gihonnal a Nílust azonosította. Részt vett az antiochiai (376) és a római (372) zsinaton. Konstantinápolyba utazott, hogy Origenes követőivel találkozzon. Onnan Ciprusra menet a tengeren lelte halálát.

2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 163