Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem!
JÁKÓB-TÖRTÉNETEK terve az, hogy lenyűgözi Ézsaut a dicsekedésével: milyen gazdag lett 20 évi távoliét után. De aztán az Ezsau seregétől való félelem nyomán feldereng a szívében, hogy a bátyjával való viszonyát is a bűn rontotta meg. Ezt pedig jóvá kell tenni. Azt mondta: „Megenges^telem őt a% ajándékkal, amely előttem megy, talán szívesen fogad... ” (32,21). Az eredeti szövegben itt arról van szó, hogy valakinek az arcát betakarni,^illetve felemelni. Valahogy így lehetne tehát körülírni Jákob mondatát: a bűnös ott áll lehajtott fejjel a bírója előtt, akinek a szeme a jogos haragtól villámokat szór. Be kell takarni a bíró arcát, hogy hunyjon ki szeméből a harag, és fel kell emelni a bűnös lehajtott fejét, hogy belenézhessen a bíró megbékélt szemébe. Jákob ezért hajlandó lenne mindent megtenni. A testvérével való megbékélésért, a bűnei kiengeszteléséért hajlandó lenne odaadni minden vagyonát. Alig ül el az egyik nyáj porfelhője, már küldi utána a másikat. De az engesztelő ajándékok elküldése sem nyugtatja meg Jákobot. Éjszaka felkel, és családját, minden vagyonát átküldi a gázlón (32,23). Aki látott már arról a vidékről fényképfelvételeket, és maga elé tudja képzelni a földrajzi körülményeket, az világosan látja, hogy Jákobnak ez a lépése azt jelenti, hogy megadta magát a bátyjának. Hiszen egy tág terű partról költözött át egy zegzugos, szakadékos partra, ahol a hegyekből úgy zúdulhat rájuk Ezsau csapata, mint a felhőszakadás. Igen, a bűneinket jóvá kell tenni. Nem mintha ezzel meg lehetne fizetni a kegyelmet, hogy Isten nem haragszik többé. Jákob sem fizetségképpen teszi, és abban sem biztos, hogy Ezsau megbocsát. így mondja: „talán” felemeli az arcomat! Mégis megpróbálja kiengesztelni, hátha a nyájak után felszálló porfelhő betakarja Ezsau haragvó arcát. Nekünk eszünkbe jut egy másik éjszaka, amikor Jézus Krisztus megtörte a kenyeret, kitöltögette a bort és a tanítványainak adta: Ez az én testem, és ez az én vérem. Azt ígérte nékik, hogy ez a megtöretett test és ez a kiomló vér betakarja a haragvó Isten arcát. Mert Isten mindent lát, csak egyet nem: amit a Krisztus vére eltakar! Ez az új élet második titka. III. Isten keres Igénk harmadik tanítása az, hogy Isten is keres minket. Mindkét történetben azt olvastuk, hogy Jákob angyalokkal találkozott. De micsoda különbség van a két találkozás között! Az első találkozáskor szegény ember volt. Amikor égig érő lajtorját látott, ilyen fogadalmat tett: „Ha velem les% Isten, és megőriz e%en a% úton, amelyen most járok, akkor a^ Úr les^ a% én Istenem” (28,20-21). Magányos, üldözött vándor, és íme még feltételeket szab Istennek. Nem ismertek ilyen embereket? Amikor másodszor találkoztak, „szembe jönnek vele” Isten angyalai (32,2). Akkor a Bibliánk egy olyan szót használ, ami rajtaütésszerű találkozást jelent.13 14 Így is mondhatnám, rátaláltak Isten angyalai! Hiába jött éjjel, titokban, Isten elől nem lehet elrejtőzni. Most már gazdag ember, négy felesége, egy sereg szolgája és hatalmas nyájai vannak. De már nincsenek kikötései, érezte, hogy itt a vég, ha Isten nem segít. Amikor családját és egész vagyonát átszállította a gázlón, és a félelmetes éjszakában 13 Ld. a 7. lábjegyzetet a 140. oldalon. 14 Ld. az 5. lábjegyzetet a 136. oldalon. 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 149