Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem!
BAJUSZ FERENC IGEHIRDETÉSEI I. Jákob életének csomópontjai Igénk első tanítása, hogy életutunknak is vannak csomópontjai, ahol nagyon összetorlódnak a régi elintézetlen, le nem zárt problémáink. Ezeknek a sokszor a tudatalatti mélységből felbukkanó „ügyeinknek” az a jellemző vonása, hogy lelkiismeret- furdalás, szorongás formájában jelentkeznek, de ugyanakkor kívülről is szorongató események kísérhetik őket, és úgy tűnik, válságba kerül az egész sorsunk és a jövőnk. Melyikünk nem ismeri az ilyen egész embert érintő krízist, amit itt átélt Jákob? Ilyenkor van az embernek olyan érzése, hogy itt most már vége mindennek. Ezekkel a terhekkel nem lehet tovább menni, itt most valaminek történnie kell, valami újnak, vagy bennünk vagy köröttünk. Jákob abban a téves elképzelésben élt, hogy a csalásai után eltelt húsz esztendő, és ez elegendő arra, hogy fátylat borítson a múltjára, hogy mindenki elfelejtse, ami történt, és hogy ő úgy kezdhet viselkedni, mintha semmi se történt volna. Ekkor érte a szörnyű meglepetés. Húsz esztendő távlatából is utolérik a bűnei. Ézsau nem felejtett. Hiába küld neki engesztelő ajándékot, követei jelentik, nagy sereggel közeledik, hogy bosszút álljon Jákobon. Ekkor Jákob szívére rátelepedett a félelem. Annak a héber szónak, amit itt „félelemnek” fordítunk, nagyon érdekes a jelentése (32,7). A szűk térre való bezárás, az összenyomottság érzése rejlik benne.12 Tehát pont az, amiről a középkori cella beszélt. Félelmében az ember persze segítség után néz. Jákobnak eszébe jutott, hogy hátha segít a régi ravaszság. Gyorsan kétfelé osztotta a csapatot, mert ha az egyiket szétveri is Ézsau, hátha a másik megmarad. A bűneit fel nem ismerő, de a bűnei következményei alatt szorongó emberek nagyon hasonlítanak Jákobra. Amikor az embereket utolérik a bűnei, megpróbálnak ravasz- kodni, felejteni vagy „megúszni,” csak hogy ne kelljen számadásra hívni. De az elrontott életünkből a magunk erejéből nincs kiút! Isten azt üzeni, hogy a bűn zsoldja a halál. Jézus Krisztus nagypénteki keresztje mutatja, hogy mennyire az! Luther Márton, a nagy reformátor egyszer álmot látott. A Sátán lépett hozzá, és egy hosszú listán elébe tárta a bűneit. Luther végignézte és elismerte. Ezek valóban az én bűneim. De te csak ennyiről tudsz? — kérdezte. A Sátán erre újabb listát mutatott, hosszabbat az előzőnél. Luther ezzel ugyanazt tette. A harmadik lista után a Sátán kárörömmel szólt Lutherhez:- így hát, Márton barát, menthetetlenül az enyém vagy! Luther nyugodtan válaszolt:- Mondtam, hogy keveset tudsz, Sátán! Majd fogta a három listát, áthúzta őket, mondván:- Jézus Krisztus, az én Megváltóm mindezt vérével eltörölte! Ezt nem tudod te, Sátán. Igen, a bűneink szorításából csak Krisztusban van szabadulás! Ez az új élet első titka... II. dolgok rendelése Igénk második tanítása az, hogy Jákobnak nemcsak Istennel, hanem a megbántott testvérével, Ezsauval is rendeznie kell a dolgát. Mert nem elég csak megbánni és megsiratni a bűneinket, jóvá is kell tenni őket. Érdemes megfigyelni, hogy ott a Jab- bók partján (13-21) hogyan értékeli át Jákob az Ezsauhoz fűződő viszonyát. Első 12 Ld. a 6. lábjegyzetet a 138. oldalon. 148 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
