Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Jákób a Jabbók révénél
JÁKŐB-TÖRTÉNETEK Jegyietek a 1Mó^32,1-32 verseibe% Amikor Jákob átkelt a Jabbók révén, ezzel döntött. Nem akart kitérni a találkozás elől. Sorsát ellensége kezébe tette le. Várt az ellenségére az éjszakában. Ekkor még nem tudta, hogy nem Ezsau, hanem Isten a bűn számonkérője, tehát az ellensége. A 27 kk. verseket Hós 12,4-5 világítja meg, ahogyan az egész elbeszélés igazi tartalmáról Hóseás próféta rántja le a leplet. Jákob imádsággal győzött ellenfelével szemben. Tudta, hogy csak egy esetben menekülhet meg a bűnhődés elől, ha az a Valaki meghallgatja a kérését és megáldja őt. Tehát, ha könyörül rajta. így „kiharcolja” a bűnbocsánatot. Közben pedig összetörik az óember. Jákobnál ez a harc az áldás körül folyt. Ábrahám azt az ígéretet kapta, hogy az ígéretek az elsőszülöttségi vonalon futnak tovább. De Jákobnál a helyzet megfordult. Amikor még meg sem született, atyja azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbnek. Attól kezdve Jákob ezért az áldásért harcolt. Egy alkalmas pillanatban Ézsautól megszerezte az elsőszülöttségi jogot, atyjától, Izsáktól pedig csalással szerezte meg az atyai áldást. Ezért menekülnie kellett. Amikor visszafelé jött, akkor sem önként jött, hanem Isten parancsolta, hogy jöjjön és a parancsban újból az áldásról van szó. Amikor találkozott Istennel, ezért az áldásért könyörgött. Most Istennel harcolva meg is kapta. Az új neve arra emlékezteti, miképpen lett övé az áldás. Az áldásra, az elhívásra ugyan méltadan, de az áldás azt jelenti, hogy Isten kegyelmesen újjáteremti. Az új névadás azt is jelenti, hogy a múlt le van zárva. A történet arról beszél, hogy ezért a kegyelemért tusakodni kell! Különös ez a felolvasott igeszakasz. Nem hiszem, hogy minden ízében értitek ezt a történetet. Látszik rajta, hogy nagyon régi időből maradt ránk. Sok nemzedék alakítgatta, míg a mai formájában bekerült a Bibliába. Arról szól, hogy Jákob egész éjjel birkózott egy titokzatos idegennel, akiről a végén kitűnik, hogy maga Isten van jelen benne és általa. Hallunk arról, hogy honnan vette nevét egy jelentős izraelita város. Magyarázatot kapunk arra, hogy miért nevezték Isten népének ősatyját és magát a népet is Izraelnek. Végül egy különös vallási szokást is megmagyaráz a történet. Izrael fiai mind a mai napig nem eszik a csípő forgójának inas húsát. A Szentírás ősi mondák és hagyományok nyelvén szól hozzánk. Abban az időben emberek és városok beszélő neveket viseltek. Próbáljuk kihámozni ebből a jelbeszédből Isten Szendéikének mára szóló üzenetét. Lábántól van éppen visszatérőben. Készül az Ezsauval való találkozásra. Isten szüntelenül elhalmozta kegyelme jeleivel, de ő sokszor válaszolt hálátlanul erre a kegyelemre. Remegve könyörgött Istenhez, mentse meg bátyja jogos haragjától, de maga sem volt biztos, szabad-e ilyet kérnie. Isten meghallgatta az imádságot, de nem egészen úgy segített rajta, ahogy Jákob a nagy szorultságában kérte. Amikor a családját és a vagyonát átszállította a gázlón, szembe találta magát egy ismeretlennel, aki férfias erővel támadt rá. Jákob attól tartott, hogy ezen az éjszakán bevégzi az életét. Végül is más irányt vett a küzdelem. Jákob már azt hitte, legyőzheti a titokzatos másikat. Ekkor amaz egyetlen mozdulattal ráeszméltette a hatalmára. Kificamította Jákob csípőjét, aki megalázva feküdt a földön, az idegen pedig távozni készült. Jákob felismerte a helyzetet, és lángra lobbantja benne a régi vágyat, úgy érzi, itt az idő a lopva szerzett áldás szentesítésére. 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 143
