Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Jákób a Jabbók révénél
Ekkor bekövetkezett a csoda. A győztes ismeretlen engedte, hogy egy nyomorékká ütött emberfia halálfélelemben átkarolja, és szavánál fogja. Nagypénteken így szorították meg emberkezek Jézust, és ő a szorításnak engedve a keresztre ment, hogy a bűnös emberek számára szabadulás lehessen. Nagypénteken ugyanez történt, mint ezen az éjszakán. A győztes nem triumfált, hanem bűnné lett érettünk (2Kor 5,21), hogy mi az ő halála árán szabaduljunk a bűneinktől. IV. A kiengesztelés Isten negyedszer arról tesz bizonyságot igéjében, hogy Jákobnak Ézsauval, a testvérével is rendeznie kell a dolgát, hogy új élete legyen. A 13-21. versekben arról olvasunk, hogy Jákob hogyan értékelte át az Ézsauhoz fűződő viszonyát. Első terve az volt, hogy lenyűgözi Ézsaut a dicsekedéssel. Elmondja neki, hogy mivé lett húsz évi távoliét után. De aztán az Ezsau seregétől való félelem és Isten jóságának a megismerése után derengeni kezdett a szívében, hogy az Ézsauval való viszonyát is a bűn rontotta meg. Ezt jóvá kell tenni. A 21. versben nagyon szép szójáték rejlik. Az a két kifejezés, hogy „megengesztelem őt” és „kedves lesz a személyem előtte” eredetileg azt jelend: az arcát betakarni, illetve felemelni.7 Valahogy így lehetne tehát körülírni Jákob mondatát: a bűnös ott áll lehajtott fejjel a bírája előtt, akinek a szeme a jogos haragtól villámokat szór. Be kell takarni a bíró arcát, hogy hunyjanak ki szeméből a harag villámai. Fel kell emelje az én lehajtott fejemet, hogy belenézhessek megbékélt szemébe. Ezért hajlandó mindent megtenni. Hajlandó lenne a testvérével való megbékélésért, a bűne kiengeszteléséért odaadni minden vagyonát, aztán ismét megfogni a vándorbotot és elindulni túl a Jordánon, mint húsz évvel ezelőtt. Az egymás után következő nyájak porfelhője — alig ült el az egyik, máris kél a másik — ennek a szolgálatnak a végtelenbe nyúló sorozatát akarja kifejezni. Egész élete szolgálat, áldozat lesz, csak takarja el a villámokat szóró haragos arcot. Budapest ostroma alatt történt, hogy egy lelkész meglátogatott egy rákos beteget. Az asszony tudta, hogy rákja van. Sokat szenvedett és zúgolódott. Beszélgetés közben arról panaszkodott, hogy májat kellene ennie, de hol juthatna most hozzá. A lelkész vigasztalta, erősítette az ige szavaival. Azzal ment el, hogy eredményesen szolgált mellette. Eltelt jó két hét, mikor a lelkész véledenül hozzájutott egy kis májhoz. Eszébe jutott a rákos asszony és egy hirtelen ödettel a saját családjától is Bajusz Ferenc igehirdetései 7 A kippcer értelmezésének történetéhez tartozik, hogy sokáig az arab kafara (‘befed") gyökkel hozták összefüggésbe, ami kifejezi az engesztelést, mint a bűnök elfedezését. A Koránban a kafara több helyen a megbocsátás szavaként fordul elő (pl. „Éti veletek vagyok. Ha elvégeztek az imádságot és megadjátok a Zpkátot [kötelező adakozás, ld. 2,110], hisztek a küldötteimben és támogatjátok őket és tisztességes kölcsönt kölcsönöztök Allahnak, akkor bizony eltörlöm [kafara] a rosszcselekedeteiteket, és kertekbe foglak bebocsátani benneteket, amelyek alatt patakok folynak” [5,12]). A kippar gyököt újabban összefüggésbe szokták hozni a babiloni kuppuru szóval, aminek jelentése ‘kultuszilag megtisztítani.’ Ez azoknak a papoknak a tevékenységéhez tartozott, akik bizonyos elhárító rítusokat végeztek. A babiloni újév ünnep alkalmával rituálisan megtisztítottak mindent; házat, templomot, várost stb. Az ószövetségi kultusszal összehasonlítva kitűnik, hogy a babiloni kultuszban sem engesztelő áldozat, sem bűnért való áldozat nincsen, a vérnek sincs olyan szerepe a kultuszban, mint az Ószövetségben. Egy harmadik kísérlet a szó eredetének tisztázására, a kopár (‘váltságdíj’) szóból való levezetés. Valószínű ez is kétséges, mert a kopár-nek jogi kifejezés lévén a kultuszi gyakorlathoz nem sok köze lehet. Az igehirdetésben említett „kedves lesz személyem előtte, ” azaz az ‘arc felemelése’ a héber násá ’ gyökkel van kifejezve. 140 SÁROSPATAKI FÜZETEK 201 1/2
