Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Jákób a Jabbók révénél
JÁKÓB-TÖRTÉNETEK megvonva felküldte a beteg asszonynak. Jó idő telt el, amikor újból meglátogathatta. Az asszony ezzel fogadta: Nagytiszteletű úr, én egy vallomással tartozom. Amikor itt volt, szépen beszélt, tetszett is a szava, de nem hittem, amit Krisztusról meg az Isten szeretetéről beszélt. De amikor a májat felküldte, akkor elhittem. Gandhitól, a nagy indiai államférfitól egyszer megkérdezte egy misszionárius, hogy mit kellene tenni India krisztianizálása, keresztyén hitre térítése érdekében. Gandhi nagyon röviden válaszolt: Önöknek, keresztyéneknek úgy kellene élniök, mint ahogy a Mesterük élt. Igen, a bűneink jóvátétele a szolgáló élet. Nem mintha ezzel meg lehetne fizetni a kegyelmet, hogy Isten nem haragszik többé. Jákob sem fizetségképpen tette, nem is lehetett bizonyos abban, hogy Ézsau megbocsát, mert így mondta, „talán felemeli a^ arcomat" (magyar fordítás: „talán kedves les^ személyem előtte, Mégis megpróbálta kiengesztelni, és a nyájak után felszálló porfelhő betakarta Ézsau haragvó arcát. Nekünk eszünkbe jut egy másik éjszaka, amikor Jézus Krisztus megtörte a kenyeret és kitöltögette a bort, majd a tanítványainak adta, s ezt mondotta: ez az én testem, ez az én vérem. Azt ígérte nekik, hogy ez a megtöretett test és ez a kiomló vér betakarja a haragvó Isten arcát. Mert Isten mindent lát, csak egyet nem. Azt, amit Krisztus vére eltakar. Ne felejtsük el azt az igét, „ha a te atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott a% oltár előtt ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és ayután eljővén, viddfel a te ajándékodat” (Mt 5,24). Mert az új életben ez is kell, hogy rendezzük a dolgainkat az emberekkel. V. Múlt és jövendő Igénk ötödik üzenete úgy fogalmazható meg, hogy Jákobnak nemcsak a múltja eltörléséért, hanem a jövendő áldásaiért is meg kell harcolni. Az engesztelő ajándékok elküldése nem nyugtatta meg Jákobot. Nyugtalanságában éjjel felkelt, átköltöztette mindenét a gázlón (23). Aki látott arról a vidékről fényképfelvételeket, és maga elé képzeli a földrajzi körülményeket, az világosan látja, hogy Jákobnak ez a lépése annyit jelentett, hogy elébe ment a veszedelemnek. Sima, tág terű partról sza- kadékos, zegzugos partra költöztek, ahol a hegyekből úgy zúdulhat rájuk az ellenség, mint a felhőszakadás. Ügy ment a vihar elé, mint ahogyan az egészen nagy óráknak szokott az ember csendben és higgadtan elébe menni. Jöhet immár Ézsau serege. De nem jött. Ahogy ott egyedül várt a sötét éjszakában, megérkezett Valaki, akit egyáltalán nem várt. Ez a valaki birokra kelt vele. Most nyílt meg igazán Jákob szeme. Most jött rá, hogy nem a sorsa, nem Ézsau vagy annak a harcosai, hanem valaki egészen más az ő igazi ellenfele. Akit az előbb segítségül hívott a bátyja ellen, az jött el, és íme kiderül, hogy ő az ellenség! Vele kell megvívni. Mell a mell ellen harcolnak. A héber szó azt jelenti, hogy szinte összefonódnak.8 Egyeden szót sem váltanak egyAz 'ábaq gyök csak itt és a következő versben fordul elő. Mivel kevés helyen találkozunk vele, ösz- szehasonlító elemzést végezni nem lehet. A szótárak összefüggésbe hozzák az ’ábőq (‘finom felszálló por”) főnévvel. Az ’ábaq gyökében a ‘valamihez kapcsolódás,’ ‘egybefonódás’ jelentést vélelmezik (Gesenius, Wilhelm: Hebräisches und aramäisches Wörterbuch über das A.lte Testament (bearb. Buhl, Frants), 17. Aufl. Springer Verlag Berlin-Göttingen-Heidelberg, 1959. 7., Koehler, Ludwig & Baumgartner Walter: Lexicon in l/eteris Testamenti libros, E. J. Brill Leiden, 1958. 8.). A héber szövegben az 'ábaq egybecseng jabboq névvel. Claus Westermann három lényeges megjegyzést tesz ennek az 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 141
