Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Jákób éjszakája
határozta el és hajtotta végre azt, amit nem szabad. Most pedig egyedül van a bűnnel a pusztában. Egyedül úgy, ahogy egy szörnyű elbeszélés szerint a gyilkos hátára leoldhatadanul rákötözik a halottat. Mennie kell vele, nem tud elszakadni, nem tud a helyzeten változtatni. Nem tud egyedül lenni. Egyedül a bűnnel. Jártál-e már te ezzel ebben a pusztában? Maradtál-e már egyedül beszennyezett ó-embereddel? Mindazzal, amit Isten parancsolataiból elmulasztottál, vagy megszegtél? Szörnyű dolog, hogy mi mindent hord magával egy lélek. Ezt csak akkor látjuk, ha néha egyedül maradunk ezzel a rettenetes birtokállománnyal. Ha egyszer ráültetnének egy halomra, és azt mondanák, itt van mindaz a szemét, amivel életedben lakhelyedet öntudatlanul is teleszórtad; itt van mindaz a szenny, ami rád tapadt, és amit magadról lemostál. Micsoda óriási szemétdombon találnánk magunkat! Pedig ez rózsáskert lenne ahhoz képest, ha egyszer halomra gyűjtenénk minden rossz cselekedetünket. Egy kibeszélhetetlen utálatos szeméthegy tetején lennél, olyanfélén, amilyennekjeruzsálem határában a Gyehennát mondták. Jártál-e te már ebben a sivatagban? Nem figyeltél meg embereket, akik menekülnek a magánytól, mindig szomszédolnak, mindig beszélnek, mindig szórakozni járnak, hogy jaj, csak egy percre ne maradjanak egyedül, hogy ne vádolhassa őket elrontott életükért a lelkiismeret. III. A pusztában Jákobbal csodálatos dolog történt. Isten megszólította. A régi egyszerű népek gyermekes szent hiedelmével mondja el az írás, hogyan történt ez a találkozás. Jákob előtt fenn az égben megjelent Isten, mint egy fölséges nagy király a maga csodálatos trónján. Távol van és mégis közel. Királyi felsége vonz és taszít egyszerre. Jákob úgy szemléü ezt, hogy egy beláthatatlan hosszú létra nyúl fel a földről az égig, és ott járnak fel és alá küldöttei, az angyalok. Ez az út nyílik meg a pusztában alvó, bűnei súlya alatt nyögő Jákob számára is. Jákob még csodálkozott, hogy éppen ott látja, és éppen ott találja meg Istent. Mi már tudjuk, hogy Istent nem is lehet másutt megtalálni, csak ott, ahol bűneinkkel magunkra hagyatva árvaságban, tehetedenül vonaglunk a földön. Ma már tudjuk, hogy az a létra nem egy gyermeki álomkép, hanem ószövetségi prófécia. Utalás a keresztre, amelynek a fáján földre szállott az, aki örökkévaló, és felemeltetett az egekbe a vérző emberi tetem, amelyik véghezvitte az engesztelő áldozatot. Isten a keresztfa mellett megszólít. Két dolgot mond: 1) Úr [..] szólott. ..”(13). Isten nekünk is megmondja, hogy ő kicsoda. Oh, milyen csodálatos dolgokat mond! Nemcsak azt, hogy égnek, földnek Istene, nemcsak azt, hogy atyáinknak gondviselő pásztora, hanem nekem, éppen nekem és neked, könyörülő és irgalmas Atyám! — „Örökkévaló szeretettel szeretlek téged” (Jer 31,3). Megmondta már neked is, hogy Atyád? 2) De nemcsak azt mondja meg, hogy ő ki, hanem ígéretet is tesz. Ez az ígéret lehet olyan, mint amit Jákobnak mondott. „íme, én veled vagyok és megőrizek téged, bárhová mégy, visszahozlak erre a földre, nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit neked mondtam” (15). Bajusz Ferenc igehirdetései 134 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
