Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Jákób éjszakája
JÁKÓB-TÖRTÉNETEK De lehet az is, hogy „Megbocsátattak a te bűneid” (Mt 9,2; Mk 2,5; Lk 5,20; 7,48). „Ne félj én megváltottalak [...], enyém vagy” (Ézs 43,1). Mindegy hogyan mondja, az mindenképpen az evangélium, jó hír, örvendetes üzenet, aminek az a summája: „ Ügy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legen. ” (Jn 3,16). Mondta-e már neked is? IV. Jákob úgy ébred, mint egy álomjáró. Szeme még megvakult, keze reszket, s amikor egészen magához tér, két dolgot művel: 1) Észreveszi Isten jelenlétének jegyeit, megfogja a követ és oltárrá teszi. 2) Aztán erre az oltárra áldozatot helyez, és erős fogadalmat tesz. A pusztaságban megszólított emberrel is ez történik. Mihelyt magára eszmél, észreveszi Isten közelségének, segedelmének nagy bizonyságait. Észreveszi, hogy van oltár, és rajta nagy áldozat. Van templom, van egyház, és benne ige és Szendé- lek. Van megváltottak társasága, a Jelenések könyvben említett fehér mhába öltözött, megváltott sereg. Van kikkel imádkozni, és vannak, akik imádkoznak érted. Van, akiket szeress, és akiknek szolgálj, és vannak, akik szeretnek, és szolgálnak neked. De Jákob fogadalmat is tett. „Békességei térek vissza az én atyám házáhoZj akkor az Ur lesz az én Istenem. Ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesZj és valamit adsz nekem, annak tizedét neked adom” (21-22). Pusztaságból csak ilyen fogadalommal lehet kijönni. Azzal a fogadalommal, hogy Isten az enyém, én pedig Istené, mindenem, amim van, az övé, és minden, ami neki van, az enyém. Elmondtad-e már? Jákobnak az a szándéka, hogy mostantól fogva nem a napot, holdat, nem is a tisztességet, vagy a világi előnyt tiszteli, hanem Istent. Ha jobban megnézzük a szöveget, kiderül, hogy Jákob ezt bizonyos önző érzületből tette. Úgy gondolkodott, hogyha Isten vele lesz, hogy védje és gondját viselje, akkor ő is hajlandó Istent elfogadni Istenéül. Legtöbbnyire mi is így járunk el. Istenhez való első fordulásunkat többnyire az önzés vezeti. Alkut kötünk. Ha a vallás boldoggá tesz engem, vallásos leszek. Jákob életében Isten elfogadta ezt az alkut. Meg gazdagította őt nyájakkal, vagyonnal, akárhová ment (31,18). Ugyanígy történt a tanítványokkal is. Az érdektelen, érdek nélküli vallásosság csak később jött meg. Később a tanítványok már nem gondoltak magukkal, hanem csupán az igazsággal és Mesterükkel, és készek voltak a vértanúhalált is elszenvedni az ő ügyéért. Ezen lemérheted, hogy milyen fokon áll a te vallásosságod. V. V. Végül még annyit: Jákob hibáit Isten a megtérés után is meglátogatta és megbüntette. Huszonegy évig kellett száműzetésben élnie, és csak akkor térhetett visz- sza, hogy atyjának a szemét lezárhassa. Tehát csak a bolond beszél így, hogy vétkeztem, de majd megtérek és megszabadulok a bűn következményeitől. A valóságban egyeden ember sem menekülhet meg a bűnös tettek következményeitől. Ha a bűnét megbánja, bizonyosság lehet az Isten bocsánata felől. Lehet, hogy ennek nyomán a lelkiismeret-furdalás is elhallgat a szívében, de ez sem mentesíti őt a gonosz tettét büntető következményektől. 2011/2 Sárospataki Füzetek 135
